Ezért NEM KELL megváltoznod, ha mások szerint “túl sok” vagy!

“Túlságosan megéled az érzéseidet!”,  “Túl gyorsan leszel szerelmes!” és “Túl sok vagy nekem!” Ismerős?

Hallottam már mindet. Ennél cifrábbakat is, sokkal keményebb helyzetekben.

Szakításkor. Amikor éppen elhagytak azért, mert “sok vagyok”. Ezt soha nem értettem, bevallom. Hogy egy tulajdonságom, ami a hétköznapokban jó volt, hogyan lehetett végül válóok?

Jó volt, amikor szenvedélyes voltam, vagy törődő, vagy határozott olyan helyzetekben, amikor szükség volt rá. Amikor megkívánt volt.

Aztán meg hirtelen már nem kellett. Mert terveim voltak, meg elvárásaim voltak, mert érzelmeim voltak… mert kinyitottam a szám, amikor valami nem tetszett. Nem pedig csöndben kuksoltam a sarokban, mint valami baba.

“Légy szép és tartsd a szád!”. Na én aztán nem…

Szóval SOK vagyok.

És ezért nekem kéne rosszul éreznem magam. Nekem kéne szégyelnem magam. Nekem kéne megváltozni, másnak lenni. És legfőképpen nekem kéne máshogy élni.

Na nem. Amiatt nem mert szerintük én SOK vagyok.

Ahelyett, hogy úgy érezném, hogy valami baj van velem amiatt, mert mélyen élem meg az érzéseimet inkább értékelem ezt a dolgot. Inkább úgy veszem, hogy ez egy olyan dolog, amire sokan mások egyáltalán nem képesek. Mármint mélyen érezni. Ez egy ajándék, nem egy átok. Ha ezt valaki nem tudja értékelni, és elfogadni az az ő hibája nem az enyém.

Az, hogy ők hogyan reagálnak arra, hogy én ki vagyok nem az én feladatom. Nem nekem kell dolgoznom azért, hogy “kevesebb” legyek, hanem nekik kéne azon dolgozni, hogy elfogadóbbak legyenek.

Nem kell rosszul éreznem amiatt, hogy megélem az érzéseket, hogy kapcsolódni tudok az emberekhez, hogy magas az érzelmi intelligenciám.

Igenis büszke vagyok arra, hogy hatást váltanak ki belőlem “dolgok”. Hogy érzékeny vagyok és ez látszik is rajtam.

Szeretem, hogy ilyen vagyok. Szeretem, hogy vannak mély érzéseim.

Továbbra sem változtatok azon, hogy gyorsan kapcsolódom az emberekhez, hogy segítek annak, akinek szüksége van rá, hogy bármikor fel lehet hívni engem egy jó szóért vagy beszélgetésért, hogy az állatok ugyanolyan reakciókat váltanak ki belőlem, mint az emberek.

Nem hiszek abban, hogy véletelnül sodor az utamba az élet embereket, és ezeknek az embereknek megmutatom, hogy mit érzek, és mit gondolok. Igen, néha már néhány órás ismeretség után is.

Talán kinevetsz emiatt, de akkor is így van.

Mindig is nagyon fogok szeretni, nagyon fogok érezni, nagyon fogok fájni. Más szinten működök. Más szinten kommunikálok, más szinten élem az érzéseimet.

És erre büszke vagyok.

Nem pedig sok.

 

Olvasd el ezt is:

Régi típusú szerelmet szeretnék, ilyen vagyok!

 

No Comments