Advertisement

Nem akarok már a “barátod” lenni…

Nem fogok úgy tenni, mintha nem fájna.

Mert bármikor, amikor üzensz elkezdek reménykedni.

Mert bármikor, amikor találkozunk vissza kell fognom magam, lazának kell maradnom, pedig egyszerre sírnék a szomorúságtól és a boldogságtól, hogy látlak.

Mert folyton abban reménykedem, hogy még lehetünk egy pár, hogy egy nap többet akarsz majd tőlem.

Azok után, ami történt és azok után, ahol MOST tartunk már ki tudom mondani: azzal, hogy folyton kétségek között hagysz, hogy csak játszod a játékaidat fájdalmat okozol.

És szerintem ezt tudod.

Szerintem tudod, hogy hogyan érzek irántad.

Szerintem azt is tudod, hogy nem akarsz tőlem semmit, hiszen ha akarnál együtt lennénk. Én ezt akartam. És tudtam.

Van közöttünk egy űr, amit nem tudok áttörni, nem tudok átlépni, akármennyire is akarom, akármennyire is akarlak.

De minden dolog véget ér így, vagy úgy.

Ez most úgy, hogy én vetek véget neki: elfáradtam a játékokban.

Ennél többet érek.

A barátok törődnek egymással, és őszinték egymáshoz.

Én elmondtam, hogy mit gondolok rólad, kettőnkről. Te arra kértél, hogy várjak, mert még “nem tartasz ott.”

Rendben, tiszteletben tartottam, vártam.

De a várakozásból gonosz játék lett, ahol én, mindig ott vagyok neked.

Talán nem éppen tisztességes ráhúzni erre azt a szót, hogy “barátság”.

Mi nem vagyunk azok. Nem vagyunk barátok.

Felégetem a hidakat, leválok erről a kapcsolatról.

Ha az emberek menni akarnak, el kell őket engedni. Engedj el engem is.

Mert mennem kell tovább.

Olvasd el ezt is:

15 jel, hogy nem számol veled komolyan

Erős nő vagy? Akkor ez az *öt* dolog jellemző rád!

No Comments