Nem keresem a szerelmet, de már nagyon várom…

Nem “kell” mellém valaki csak azért, mert már régóta vagyok egyedül.

Elnézem a környezetemben a párokat, és sokuknak nagyon örülök, de néhányat egyáltalán nem értek. Kényszer-kapcsolatok ezek.

Azért vannak együtt, hogy ne legyenek egyedül, miközben nem tisztelik, nem szeretik egymást, sőt! Néha idegesítik egymást.

Én pedig szingli vagyok. Facér. Egyedülálló. Egyedül. Álló. Lehet. De nekem ez megfelel így.

Az életem teljes a munkámmal, a barátaimmal, a családommal. A sorrend változó, és változik is. De nem mondom azt, hogy minden, mindig tökéletes.

Igen, megvagyok, de jó lenne egy társ. Megállok a lábamon, de hiányzik az életemből valaki, aki szeret, és akit szerethetek. Várom, hogy ismét rám köszöntsön a szerelem varázsa, és alig várom, hogy újra ketten legyünk.

Vágyom az újra, a tapasztalatokra, a kalandokra.

De nem minen áron.

Nem keresem a szerelmet azért, mert nem jó egyedül.

Nem keresem a szerelmet azért, mert figyelemre vágyom.

Azért sem, mert ezzel akarnék betölteni, vagy kitölteni valamiféle űrt az életemben.

Nem keresem a szerelmet, azért, hogy még jobban megismerjem önmagam.

Nem keresem a szerelmet azért, hogy velem legyen valaki, aki boldoggá tesz.

Nem keresem a szerelmet, hogy egéssszé tegyen, mert egész vagyok így is.

Most is.

A szerelem csodálatos, és bármikor ha rágondolok, akkor izgalom lesz rajtam úrrá.

De elértem az életemben arra a pontra, amikor úgy is tudok élni, hogy ha nélkülöznöm kell.

Az életem nem áll meg attól, hogy egyedül élek.

Az életem egy másik fókuszt kapott: engem.

Szingli vagyok, és magamba invesztálok.

Időt, tapasztalatot és pénzt is.

Új dolgokat tanulok, és erre áldoznom kell. Most van itt az ideje.

Mert aki egyedül nem találja meg a boldogságot, az egy társa mellett sem fogja.

Nem keresem a társam, mert tudom, hogy rám fog találni.

Addig is… van dolgom elég.

 

Olvasd el ezt is:

Egy nap te leszel a legjobb dolog valaki életében…

 

No Comments