Még ha szerelmes is leszek, akkor is rendben leszek egyedül…

A megszerzett boldogságomat, azt, hogy boldogulok egyedül, bármi is történjék nem adom fel semmiért, és senkiért.

Hossú út vezetett odaáig, amíg rájöttem, hogy addig nem leszek igazán boldog, amíg a boldogságom másoktól függ. Még akkor sem, ha éppen van az életemben egy társ, akibe szerelmes vagyok, akinél végre azt érzem, hogy Ő AZ.

De azt szeretném, hogy egyedül is meglegyek.

Azt a boldogságot, kiegyensúlyozottságot akarom, ami nem tűnik el azért, mert társtalanul kell élnem, vagy mert valaki összetörte a szívem. Persze, a szakítás fáj, és rossz, de ettől még Én, megvagyok. Magamnak. Magammal.

Azt akarom, hogy akkor is egész legyek, ha éppen egyedül vagyok. A szívem ne szoruljon egy kiegészítő részre, legyen teljes úgy, ahogy van.

Ki szeretnék teljesedni az örömben, az életben, a boldogságban. Látni akarom a színeket, érezni az illatokat, tapintani a határokat. Teljes életet akarok úgyis, hogy mindent, hogy mindezt nekem kell fefedeznem. Mert annyi felfedezni való van a világban.

Miért kéne csak akkor megélnem, amikor szerelmes vagyok?

És ha elveszítem a szerelmet nem akarok elveszíteni mindent. Gyűlölöm a függésről szóló szerelmes dalokat. “Ha elhagysz meghalok…” Egy frászt. Dehogy halsz meg. Persze az ember megborul, ha becsapják vagy elhagyják, de, hogy egy egész világról lemondjak? Na nem…

Nem akarom gonosz helynek látni a világot csak azért, mert bántottak.

Ne érts félre, alig várom, hogy szerelmes legyek, hogy szerethessek és szeressenek. De nem teszem ettől függővé azt, hogy mennyi szeretet és boldogság van az életemben. Én magam akarok lenni a boldogság, a saját boldogságom.

Én, magamtól akarom elérni azt az állapotot, hogy reggel énekelek a fürdőben, hogy észreveszem a nap (másmilyen) fényeit a szobában, hogy meglátom a szépséget és a jót mindenben, ami körülvesz. Én, magamtól akarok tele lenni szeretettel – nem pedig azért, mert van mellettem valaki.

Ami csodálatos, és fantasztikus, de nem ettől teszem függővé azt, hogy az én életem mennyire teljes.

Ha egymásra találunk azzal a csodálatos emberrel értékelni fogom, hogy látja bennem a fényt, érzi a tüzet, ami bennem lobog. Érzi, mert ő is ilyen. Nem elvenni akarja a meleget, hanem tovább szítani. Nem megtörni akar majd, hanem táplálni.

És lehet, hogy fantasztikus dolgokra leszünk képesek együtt, és átéljük majd a csodálatos szerelem minden varázsát, de én akkor is tudni akarom, hogy egyedül is boldogulok.

Egyedül is megvagyok.

Egyedül is boldog vagyok.

 

Olvasd el ezt is:

Kellett az egyedüllét, hogy igazi társaddá váljak

 

No Comments