“Együtt sodródom az ékszereimmel, amikor készítem őket…”

A tűzben készülő üvegékszerek és dísztárgyak a szenvedélyt, az erőt és az időtállóságot szimbolizálják, és ezek a tulajdonságok bennünk nőkben is megtalálhatók. Talán ezért is szeretjük őket annyira. – Interjú Magasházi Juliannával, az MJ Glass Design tulajdonosával.

 

Régebben az üvegművesség apáról fiúra szállt. Ez nálad is így történt vagy a kapcsolatod az üvegekkel egészen máshogy kezdődött?

Ez egy nagyon régi történet, több évtizedes, hogy így mondjam. Akkoriban még számítógép és internet sem volt és ez megnehezítette a dolgomat, hogy rátaláljak az üvegre. Viszont nagyon szerettem a lakberendezéssel foglalkozni és akkoriban ezt úgy tettem meg, hogy megvettem az összes elérhető lakberendezési magazint. Az egyikben bukkantam rá egy több oldalas cikkre egy iparművésznő munkáiról és ott elvesztem. Megkerestem őt, hogy nagyon szívesen tanulnék tőle, de mivel oktatással nem foglalkozott, átirányított Hatvani Sándor üvegművészhez, aki először szintén nem akart elvállalni, mint tanulót, de addig kérleltem, míg végül indított egy tanfolyamot a kedvemért az ólomüvegekkel kapcsolatban. Itt tudtam elsajátítani az alapokat, kezdtem el – többek között – Tiffany lámpákat is készíteni.

De mára már nem csak ólomüveg technikával foglalkozol?

Nagyon sokáig megmaradtam az ólomüveg technikánál, mert nekem ez egy hatalmas szerelem volt, abban tudtam kiteljesedni. Viszont nagyon kemény fizikai munka, amely nem kíméli az ízületeket és a testet, főleg, ha az ember nem marad meg a tenyérnyi alkotásoknál. Rengeteg lámpát, ajtót, ablakot, térelválasztót készítettem, volt, hogy tényleg csepegett az izzadság a homlokomról. Néhány évvel ezelőtt elkezdtem kacsingatni más technikák felé és megmaradtam az üvegolvasztásnál, az úgynevezett „fusing” technikánál. Két éve már szinte csak üvegékszereket készítek.

Miben rejlik a „fusing” technika különlegessége?

Az ékszerek kemencében készülnek, amihez egy speciális üvegfajtát használunk. Ezek az üvegek attól különlegesek, hogy különböző fémoxid rétegek kerülnek egy különleges vákuum technológiával az üvegfelületre, amely aztán 750- 800 foknál éri el az igazi hatását, így lesz tartós és így éri el az irizáló, színjátszó eredményt. Ha ennél magasabb hőfokon olvasztanám vagy tovább maradnának a kemencében, akkor más színt érnék el, halványabb lenne az elkészült alkotás, és persze van egy alsó határ is, amelyen ezek a fémoxid rétegek beleülnek az alapüvegbe.

Hogyan indul egy ékszer élete?

Sokszor kérdezik, hogy mi az, amiből kiindulok, de őszintén szólva nem tudom azt mondani, hogy engem csak a természet vagy csak egy forma inspirál, hanem bármi: akár egy szőnyeg mintája is el tud indítani bennem folyamatokat. A hatások jönnek maguktól, csak észre kell venni őket. Amikor egy új kollekciót tervezek, a színeket az alapján válogatom össze, hogy milyen üvegeket tudok hozzájuk venni: mindig több színt vásárolok és azokból kombinálok. Ugyanakkor a forma mindig tudatos, de ritkán olyan is van, hogy a kemencében egy kicsit el-el csúsznak a dolgok és egy más forma kezd kialakulni. Ez vagy elindít egy másik vonalon vagy megtartom és erre építek tovább, de általában azért nem ez a jellemző. Amikor kijönnek az ékszerek a kemencéből, ellátom őket fém kiegészítőkkel: ilyenkor kerül rájuk lánc, karika, hosszabbító lánc, fülbevaló, gyűrű és karkötő alap, melyek egytől- egyig orvosi fémből készülnek, ami azt jelenti, hogy nem allergizálnak, nem kopnak, nem feketednek, ezért bárki bátran viselheti őket.

A közelmúltban megjelent 2019-es kollekció nagyon különleges darabokat tartalmaz…

Igen, három ékszercsaládot építettem: Flow, Capella és Cassandra. Az utóbbi kettőt is nagyon szeretem, de mivel nem vagyok egy pici nő, szeretem a nagy ékszereket, ezért idén a Flow lett a favoritom. Amikor két éve elkezdtem foglalkozni az ékszerekkel, szinte minden darab ilyen nagy volt, mert magamra méreteztem őket. Sógornőm, akit nagyon szeretek, egyszer csak azt mondta, hogy „nagyon szépek az ékszerek, de mi lenne, ha a pötty fülbevalót medálként használnám?” Először nem is értettem, de aztán rájöttem, hogy milyen szép és mutatós tud lenni egy pötty a dekoltázson. És ahogy egyre népszerűbb lett, rá kellett jönnöm, hogy nem szabad „önzőnek lennem”, meg kell maradnom a hétköznapi hordhatóságnál is, hogy azok is viselhessék ékszereimet, akik a visszafogott, finomabb, kisebb darabokat kedvelik.

Nagyon látványos, engem egy kicsit Afrikára emlékeztet, a törzsi ékszerekre.

Igen, mindenkinek más jut róla eszébe. Én az áramlatot látom benne és innen kapta a nevét is. Egyébként készíteni is azért szerettem annyira, mert együtt tudtam vele sodródni. Ránéz az ember és végig vezeti a szemet, aztán megáll egy pillanatra, majd vezeti tovább a tekintetet. Meg tudja koronázni az öltözetet, a stílust. De mindegyik ékszercsaládot nagyon szeretem, a Zaragozát, a Bolerot, nagy kedvencem a Lilith is… És már azt is tudom, hogy milyen lesz a 2020-as kollekció.

Ennyivel előre kell tervezni?

Mivel egyszemélyben csinálok mindent, a marketinggel, a fotózással és minden mással együtt, így nagyon sok a munka. Idén egy kicsit meg is csúsztam, mert hiába volt meg már tavasszal az ötlet, egyszerűen nem tudtam hozzáférni, mert egész nyáron jártam a Balaton-partot és Budapest több vásárát is. Amit eladtam, azt pótolni kellett, miközben az egyéb megrendelésekkel is el kellett készülnöm. Nagyon sűrű volt az ősz, de majd januárban pihenek.

Melyek a legnépszerűbb termékek?

A pötty fülbevaló nagyon népszerű a vásárokon és a webshopban is, de a többi ékszer esetében már szétválik, mert nem azonos a népszerűségi lista a webshopon és a vásárokban.  Az utóbbinál a Velvet kollekció a favorit, míg a webshopon inkább a nagyobb ékszereket kedvelik, illetve a Cateye kollekciót a gömb formájával, és szerencsére a Flow is beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Mi az, amit a legfontosabbnak tartasz az ékszereidnél, amit ki szeretnél fejezni velük?

A sokszínűséget és azt, hogy merjünk színeket hordani. Az én termékeimnél ez amúgy is könnyű, mivel ezek az ékszerek színjátszók, kitűnően lehet kombinálni őket a ruhatárral, ugyanis egy picit vissza is tükrözik a ruha vagy a bőr árnyalatait. Nekem az a legnagyobb boldogság, ha elégedettek és boldogok a vásárlóim. Amikor visszatérnek és újra választanak egy-egy darabot vagy küldenek egy fotót a kedvenc ékszerükkel, akkor érzem, hogy át tudtam adni azt az érzést, amit én érzek miközben készítem őket. Ez mind-mind inspirál és erőt ad.

De most amellett, hogy az ékszerek átvették az uralmat az ólomüvegek felett, azért még készítesz Tiffany lámpákat is?

Nagyrészt most az ékszerkészítésben élem ki a kreativitásomat, de persze azért mennek az ólomüvegek is, mert a lakberendezésben is végtelenek a lehetőségek. Díszüvegeket vagy Tiffany lámpákat bármelyik stílusba be lehet illeszteni a szecessziós stílustól a minimálig, csak meg kell találni a megfelelő formákat, mintákat és a színeket.

Miért szeretsz üveggel dolgozni?

Szeretem az üveg formálhatóságát, a tűzben edzést, a tűzben alkotást, és a színeket. Sokan mondják, hogy az üveg egy hideg anyag, de talán csak ránézésre. Rendkívül sokoldalú, tényleg bármit el lehet készíteni belőle, és még azt se mondanám, hogy túl nehéz lenne, csak az alázat, a hozzáállás és a belső késztető erő meglegyen. Nekem ez a mai napig megvan, bár az agyam néha elfárad, én magam soha nem fáradok el benne, egy kis túlzással akár napokig képes lennék folyamatosan dolgozni.

Szerintem ilyen munkát szeretne mindenki. Milyen terveid vannak még?

Szeretném a munkámba visszahozni azt a technikát, amelyet már korábban elkezdtem, de belső késztetés híján nem folytattam. Most viszont érzem, hogy a lámpagyöngy technika újra motoszkál bennem. Így készülnek egyébként a muranói üvegékszerek is, amikor folyatod, csúsztatod, úsztatod, forgatod a pálcán lévő üveget. Szeretnék nagyobb volumenű berendezési vagy dísztárgyakat is készíteni kemencében, akár még lámpát is rogyasztani.

Rogyasztani?

Igen…Amikor a „fusing” technikánál szép egyenletes, magas hőt kap az üveg, akkor szó szerint megrogyik, egymásba rogynak az üveg rétegek. Egy formát, ha úgy tetszik egy hőálló „kaptafát” is segítségül hívhatunk, amire az üveg „rárogy”, így az felveszi az alatta lévő forma alakját. Ezzel a technikával tudok majd a kemencében tálakat, vázákat, de akár lámpabúrákat is készíteni.

Már csak a legfontosabb kérdés maradt hátra: hol lehet találkozni az ékszereiddel?

Szerencsére megtaláltam azokat a nívós vásárokat, amik megilletik ékszereimet és a vevőimet egyaránt, ezeken tavasztól-őszig ott vagyok, illetve most, decemberben minden vasárnap: másodikán, kilencedikén és tizenhatodikán is ott leszek a Várkert Bazárban az Iparművészeti Vásáron. A webshop pedig egész évben várja a látogatókat.

4 hozzászólás

  • comment-avatar
    Illés Anikó 2018 november 26. (1:30 du.)

    Kedves Julianna! Örömmel olvastalak. Csodálatos. Remélem a webshopon kívül is lesz alkalmam találkozni ekszereiddel. További jó alkotást! Illés Anikó

  • comment-avatar
    Magasházi Julianna 2018 november 26. (3:46 du.)

    Kedves Anikó, szívből örülök, hogy elnyerték a tetszésed az ékszereim, és köszönöm dicsérő szavaid is. Olyan közel lakunk egymáshoz, szívesen látlak, ha magadnak vagy szeretteidnek választanál valami szépet… 🙂

  • comment-avatar
    Ottilia 2018 november 27. (3:33 du.)

    Drága Juliannám! Nagyon jó volt belátni a kulisszák mögé és picit megérezni a lelked! Csak így tovább!
    Sok sikert az újabb csodákhoz! Otti

    • comment-avatar
      Magasházi Julianna 2018 november 27. (9:45 du.)

      Drága Ottim…te mindig mellettem vagy, figyelemmel kísérsz és támogatsz. Hálásan köszönöm! <3