Advertisement

El fog jönni az idő, hogy életed szerelmével töltöd majd az ünnepeket…

Azon a napon, nem leszel egyedül Karácsonykor.

Egy nap, már az ébresztőóra előtt felébredsz majd, de nem pattansz ki az ágyból, hanem néhány percig még az orrod a vállába fúrod. Aztán, ahogy kinyitod a szemed, eszedbe jut majd, hogy vajon fog-e örülni az ajándéknak, amit már hetekkel ezelőtt megvettél, és gyönyörűen be is csomagoltad.

Egy nap, lesz valaki, aki kineveti majd, hogy mennyire izgulsz a főztöd miatt, és ő lesz az, akit megcsókolsz majd a fagyöngy alatt. De ő lesz az is, aki elmosolyodik majd, amikor a bevásárlás közben halkan magadban fogod dúdolni a “Last Christmas”-t. És persze észervétlenül, de ő is így tesz majd egész nap.

Egy nap lesz majd valaki, aki akkor is odakucorodik melléd megnézni a kedvenc karácsonyi filmedet, ha utálja, vagy már ezerszer látta.

De ő lesz az is, aki soha nem vallaná be, de igazából tetszik neki, hogy az egész szoba fel van díszítve.

Együtt rójátok majd a boltokat, hogy megismerjétek egymás karácsonyi szokásait. Közösen tervezitek majd meg, hogy idén mit kapnak a szülők, hogy kell-e ajándék a most született unokatesónak, vagy elég lesz csak jövőre, amikor már fel is fogja ésszel, hogy mi történik.

Egy nap azon kapod majd magad, hogy szeretnél saját fát. Nem magadnak. Hanem nektek. Bármilyen kicsi vagy nagy, igazi, vagy mű, mindegy. A ti fátok lesz. A ti díszeietekkel.

Már novemberben izgatott leszel, hogy jól sikerüljön a december. Hátha hó is fog esni… de ha nem, az sem baj. Végigveszed fejben, hogy melyek a kedvenc tradícióid, és melyek azok, amelyeket nem akarsz a saját kuckódban.

Egy nap izgatott leszel amiatt, hogy a másik szereti-e a bejglit, vagy sem.

És izgatott leszel amiatt is, hogy vajon Ő, jól fog-e választani. Reméled, hogy igen. Reméled, hogy nem zoknit, vagy egy leárazott sálat fogsz tőle kapni, amin még ott van a cédula. Megtörtént már. Ismered az érzést, amikor a másik ember nem figyel oda, hogy mit vesz. Pedig te úgy készültél…

Készülsz ezen a napon is. Sürögsz és forogsz, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön.

De ha nem sikerül, ha elég, elszakad, odaég, az sem baj.

Ez az első Karácsony. Együtt. Mindenképp emlékezetes lesz.

Egy nap, a készülődés nem arról szól majd, hogy mi lesz a fa alatt. Hanem arról, hogy boldogság legyen. Együtt, a családdal, az Ő családjával. Izgatott leszel, hogy vajon mennyire illesz közéjük? Vajon ők tudni fogják, hogy mennyire izgulsz? Mert te mindent megteszel. Mert fontos. Mert számít.

Egy nap, úgy húnyod majd le a szemed, hogy életed szerelmével töltötted ezt a napot. És ez így lesz a következő években is.

Olvasd el ezt is:

Hamarosan jobban leszel…

2 hozzászólás

  • comment-avatar
    Syracuse 2018 december 8. (11:38 du.)

    “Egy nap, úgy húnyod majd le a szemed, hogy életed szerelmével töltötted ezt a napot.” Igazából sokkal többet is idézhettem volna, de fölösleges, ez adja át legjobban az érzéseket. Volt már ilyen, csak aztán kiderült, hogy neki nem én vagyok élete szerelme. Szerintem nekem Ő (volt) az, de az is lehet, hogy csak ezt bizonygatom magamnak már négy nap híján kilenc hónapja. Egy biztos, hogy még soha nem voltam olyan boldog, mint vele, soha nem éreztem olyan teljesnek magamat és az életemet, mint vele, és bizony már el sem tudtam képzelni a jövőt nélküle. Most pedig itt ülök egyedül a laptop előtt, Karácsony előtt bő két héttel és azért olvastam el ezt az írást, mert próbálok valahogy lelket lehelni magamba. Csak sajnos az a baj, hogy úgy érzem, soha nem leszek már igazán boldog, legalább is konkrétan nélküle nem.

    • comment-avatar
      admin 2018 december 9. (8:24 du.)

      Kedves Syracuse! Jelentene bármit is, ha azt mondanám, hogy ha Te neki nem voltál Élete Szerelme, akkor neked sem ő volt az? Ettől persze még az ember érezhet így. Egy biztos, hogy leszel még szerelmes, ebben biztos vagyok! Ha most épp nincs is kedved az egészhez (akkor hagyd! tényleg!) de lesz olyan, hogy nem leszel ennyire egyedül a laptopoddal. Én egyszer négy évig voltam szingli… az első év kemény volt. Aztán elkezdtem jól érezni magam a bőrömben. Nagyon jól. KErestem a szeretetet, a jót, és meg is találtam. Amikor megjött a szerelem nem számítottam rá, és már tudtam nélküle élni. NA, ekkor érkezett. Ennek nyolc éve. Azóta egy ötéves kisfiam is van 🙂 Szóval, lehetne bármit mondani, úgysem segítene, de talán egy dolog: foglakozz magaddal, keresd az örömöt, és szeresd önmagad! A többi… majd megérkezik. Szeretettel, Judit