Advertisement

10 őszinte vallomás az *introvertáltaktól*, amit olvass el!

Nehezen barátkozol? Sokkal inkább befelé forduló, a külső világtól elvonuló embernek tartod magad? Akkor üdvözlünk az introvertáltak világában. 

Nagyon sokan vannak az introvertáltak, talán többen is, mint azt magukról sejtenék. Mostanság egyébként is felkapták ezt a kifejezést, és próbálnak fogást találni az introvertált embereken. Jöjjön 10 vallomás tőlük, arról, hogy mit is gondolnak a világról és mi a véleményük arról, hogy az összes reflektor rájuk irányul, pedig ők ezt nagyon nem szeretnék.

“Utáljuk az introvert emberekre sütött stigmákat!”

Ez a jelző nem jelenti azt, hogy mi szociálisan szorongnánk, vagy éppen kellemetlen emberek lennénk. Számunkra az introvert jelző csak egy olyan dolog, mint azok az emberek akikkel körülvesszük magunkat. Sok introvert kényelmesen elvan magában, anélkül hogy bizonytalan lenne a világban, és a kapcsolataiban. Egyszerűen csak értékeljük a minőségi kapcsolatokat, és nem kötünk mindenkivel barátságot.

“Szeretünk emberekkel találkozni, de csak akkor, ha nem nekünk kell megtenni az első lépést”

Ha első lépést nekünk kell megtenni, akkor az valószínűleg soha nem fog megtörténni. Mert mi introvertek csendesen elképzelünk minden lehetséges okot arra, hogy mi fog rosszul menni egy találkozón, és a végén elszáll a bátorságunk, hogy elmenjünk a találkára, amit mondjuk mi szervezünk. Megrémítjük magunkat, és sokszor az ajtóban fordulunk vissza egy-egy találkozóról.

“A kis beszélgetés számunkra nem csak egy kis beszélgetés egy normális emberrel, hanem sokkal több.”

Az introvertek nagyon gyorsan a lényegre térnek egy-egy beszélgetésben. Rögtön tudni szeretnék a másik egész élettörténetét, vagy azt, hogy mi teszi a másik embert boldoggá, vagy éppen mérgessé. Ne lepődj meg, ha rögtön megkérdezzük, hogy hogyan érezted magad a szüleid válása után. Mi így kapcsolódunk a többi emberhez.

“Rögtön kiszúrjuk az irracionális személyiségeket, és a hazugságot.”

Csendes és távolságtartó személyiségünk lehetővé teszi, hogy sok időt töltsünk megfigyeléssel. Látjuk a hamis mosolyokat, és elmondjuk, ha valaki hazudott a másiknak. Igen, kedves extrovertek, veletek kezdjük a sort, ti vagytok a legképmutatóbbak ugyanis.

“Ha rámutatsz az introvertáltságomra örökre megutállak és sosem szólok hozzád.”

Amennyire megpróbáljuk magunkévá tenni az introvertáltságunkat, sokan még mindig nagyon bizonytalanok vagyunk. Amikor számonkérsz egy introvertet, hogy miért olyan csendes, csak rosszabbá teszed a dolgokat. Kérjük inkább ne szólj semmit, mert így nem fogjuk kényelmetlenül érezni magunkat, és talán még beszélünk is a továbbiakban veled. Talán…

“Kedves fodrászok, kozmetikusok és társaik! Ne beszéljetek hozzánk, amíg a széketekben ülünk!”

Biztosak vagyunk benne, hogy nagyon kedves és érdekes emberek vagytok, de egy bizonyos pont után egyszerűen elfogynak azok a dolgok, amikről beszélgethetünk. Szellemes megjegyzéseink kifogynak és kérdéseket sem tudunk feltenni, később pedig tuti, hogy hülye témákra tereljük a beszélgetést, és ez égő lesz.

“Az én ideális péntek estém a Netflix előtt zajlik egy vagy max két baráttal együtt.”

Nem akarunk egyedül lenni, de nem is akarunk több tucat emberrel társalogni. Nem tudnánk csak mackónadrágban ülni a kanapén, fagylaltot enni és sorozatokat nézni maximum két baráttal?

“Kérlek soha ne menjünk el egy diszkóba, vagy klubba!”

Miért mennénk valahová, ahol annyira hangos a zene, hogy a saját gondolatainkat sem halljuk? Mi úgyis egy csendes sarokban fogunk végig álldogálni és igyekszünk majd a többi introverttel beszélgetni, de még azt sem fogunk tudni, mert ordít a zene.

“Közösségi esemény = igazi halál számunkra”

Szó szerint semmit sem gyűlölünk jobban, mint hogy új emberekkel találkozhassunk egy erre a célra kialakított környezetben. Tudjátok, azokról az eseményekről beszélünk, amik a közösségi oldalakon terjednek. Közös piknikezés, koncertlátogatás, meglepetés születésnapok, osztálytalálkozók stb..stb… Annyira nagy a nyomás az introverteknek egy-egy ilyen eseményen, hogy ha el is megyünk, akkor nem szeretnék rögtön az esemény középpontjába kerülni. Majd meghúzzuk magunkat egy sarokban, és kortyolgatjuk a borunkat, és inkább megfigyelünk. Az pont elég lesz nekünk.

“Ha valami hülyeséget mondunk, akkor kedvesen állítjuk, hogy nem mondtunk semmit, közben pedig…”

Biztos lehetsz benne, hogy lesz egy ostoba megjegyzésünk, vagy valami beszólásunk, amit aztán évekig pörgetünk a fejünkben újra és újra. Tudjátok, amikor éjjel felriadunk és lejátsszuk újra és újra azt a párbeszédet, és tudjuk, hogy nem kéne kimondani azt a bántó dolgot, de megtesszük, majd megbánjuk. Próbálunk helyesbíteni az “Én nem is mondtam semmit.” mondattal, de nem fog hatni, mi pedig őrlődünk ezen. Ez egy ördögi kör.

 

Ezt a pulcsit az introverteknek ajánljuk 🙂

Ha érezted már azt, hogy mindenki hagyjon békén, akkor megtaláltuk a pulcsidat!

No Comments