Advertisement

Önmagamnak: ne haragudj, hogy nem szerettelek jobban…

Borzasztóan sajnálom, hogy nem szerettelek eléggé.

Annyi mindenen mentél keresztül, tudom.

Annyi minden fájt, bántott, és elhomályosította azt a szeretetet, amit adhattam volna neked.

Sajnálom, hogy saját magam útjába álltam.

Ha nincs is mentségem, de van rá magyarázatom.

Az a helyzet, hogy a fájdalom, az csak úgy jön… egyik napról a másikra. És magunkat okoljuk amiatt, hogy milyen helyzetbe kerültünk. Hiszen mi jutottunk el idáig, nem?

Mi teremtettük ezt a helyzetet, nem?

Akkor a mi hibánk…

És ezért büntetjük magunkat. Túl sokáig. Bármilyen veszteség, vagy fájdalom ér minket, nem figyelünk arra, hogy eközben, a fájdalom közben odafigyeljünk magunkra.

Persze, ez nem mindig lehetséges, de vannak olyan helyzetek, amikor muszáj.

Amikor meg kell engednünk magunknak, hogy ott legyünk. Hogy kapaszkodjunk magunkba, abba, amik vagyunk.

Mégis, a fájdalom néha fizikai fájdalmat is képes ölteni. A fáradtságtól fáj a fejünk, nem eszünk a bánat, vagy a gyász miatt, nem alszunk a szomorúság miatt.

Mert nem megy.

Stresszelünk a holnap miatt, pedig még el sem jött. Stresszelünk a tegnap miatt, pedig már rég elmúlt, nincs mit tenni… Nem lehet megváltoztatni.

Felül kerekedik rajtunk az a bizonyos “rossz érzés”. Az a bizonyos, hogy nincs öröm az életünkben.

Lemondtunk róla.

Átadtuk a helyet valami másnak. Lehet ez fájdalom, önsajnálat, stressz.

Ami ha nincs az életünkben, talán nem is érezzük igazán, hogy élünk.

Azt hisszük, hogy enélkül nem is élet, az élet.

Nem szeretjük magunkat annyira, hogy elfogadjuk a boldogságot.

Hogy elfogadjuk, hogy minden rendben van.

Ami nincs, az is rendben lesz.

Nem szeretjük magunkat annyira, hogy minden napban találjunk valami jót, valamit, ami miatt érdemes volt felkelni.

Érdemes volt elkezdeni a napot, és érdemes volt be is fejezni azt.

Szembenézek a ténnyel, hogy nagyon sokszor nem szerettem önmagam. Másnak, másoknak adtam előnyt magammal szemben.

De még nem késő.

Remélem, hogy egy nap sokkal büszkébb leszek magamra, mint amilyen ma vagyok.

Ígérem, hogy többet nem hagylak cserben!

Szeretettel,

Önmagam

 

No Comments