Köszönöm neked 2018, hogy kemény leckéket hoztál magaddal!

Az egészen biztos, hogy már nem az az ember vagyok, mint egy évvel ezelőtt.

Rengeteget tanultam ebben az évben. Talán többet, mint az előzőben.

Megtanultam, hogy az életnek van egy pontja, amikor nem sírhatunk tovább amiatt, hogy néhány kapcsolatunk, akár családi kapcsolatok is, már nem működnek. Idén szembe kellett néznem azzal, hogy hiába szeretnék működő viszonyokat, egyedül az nem megy. Ha a másik semmit nem tesz értem, semmit nem tesz azért, hogy benne legyünk egymás életében, akkor bármennyire is fáj, el kell engedni.

Az ilyen elengedések megkönnyebbüléssel járnak, és sokáig tartó agyalással. Hiszen senki nem ad visszajelzést, hogy vajon jól tettük-e, amit tettünk. Ilyenkor csak a józan ész segít.

Ezt is idén tanultam meg: bármennyire is érzelmes ember vagyok, nem szabad mindig érzelemből dönteni. Még arról sem, hogy kinek van helye az életünkben és kinek nem. Néha egyszerűen hideg fejjel kell meghozni döntéseket: akinek nincs ideje, energiája ránk, azt hagyni kell.

Sokan vannak ugyanis olyanok az életünkben, akiknek nagy szükségük van ránk. Törődjünk azokkal. Törődjünk olyanokkal, akik vissza is adnak az energiából, nem csak elveszik azt.

És természetesen ide kell sorolnom magamat is.

Idén ugyanis azt is megtanultam, hogy nem lehet állandóan csúcsra járni. Még akkor sem, hogyha energiám lenne rá. Egyszerűen nem tehetem meg, hogy folyamatosan járatom az agyam, mert kiégek. Képes vagyok még mindig napi tizenkét órát dolgozni, mert imádom, amit csinálok. De nem teszem. Magam miatt. Az egészségem miatt.

Köszönöm, hogy idén megtanulhattam azt is, hogy a változás, bár néha fájdalmas és könnyekkel teli, mindig értünk van. Egy nagyobb egész része. Egy olyan terv része, amit akkor is el kell fogadnunk, ha nem értjük, hogy miért történik.

Akkor is el kell fogadnunk, ha első körben azt hisszük, hogy ilyen kiszúrást nem érdemeltünk az élettől. Idén megtanultam, hogy bármennyire is okosnak képzelem magam, rá kell hagynom a gondviselésre, hogy néha helyettem döntsön.

Mert jól fog dönteni.

Kedves 2018-as Év!

Megtanítottad, hogy még jobban értékeljem amim van, mert a jelen, az élet ajándék. Mindig, minden formában. Bármikor történhet előre nem látható baleset, vagy betegség, ami ráébreszt erre. Most már tudom. Átéltem.

Idén megtanultam, hogy az erőm a reakcióimban rejlik. Abban, hogy nem döntök dühből, sértettségből és egóból. Még egy válaszlevelet sem írok meg úgy, hogy előtte ne olvasnám el újra és újra. Nem kapkodok, nem idegeskedem, és legfőképp nyugodt igyekszem maradni minden helyzetben. Mert a nyugodtaknál a győzelem, a higgadtságban van az erő.

Bármilyen nehézségek jöttek idén, mert jöttek, megtanultam, hogy erős vagyok, hogy képes vagyok akkor is fegyelmezett maradni, amikor körülöttem mindenki pánikol. Képes vagyok szeretni akkor is, amikor a türelmem legvégén járok, és segíteni akkor, amikor én is segítségre szorulok.

Igen, idén rengeteget tanultam, de talán a legfontosabb, hogy mindig jönnek újabb leckék, akkor is, ha éppen fáradtak vagyunk és csak a jó dolgokra vágyunk.

Akkor is jön változás, ha minden rendben, ha a helyünkön vagyunk és nyogodtan szemléljük az életünket.

Köszönöm a leckéket.

 

 

 

No Comments