6 dolog, amit a pánikbetegséggel élők szeretnének, ha tudnál róluk…

Húsz éve vagyok jól “funkcionáló” pánikbeteg, így talán elfogadsz tőlem néhány dolgot.

Ha még soha nem találkoztál ezzel a betegséggel (bár ezt kétlem), és nem is ismersz “pánikos”-t akkor sem baj, ha tovább olvasol… soha nem lehet tudni ugyanis, hogy éppen kin tudsz segíteni.

Az én történetem régi. Első pánikrohamom egy étteremben ért, rég és ritkán látott apám nyerte meg, akinek a társaságában egész életemben szorongtam, nem volt tehát véletlen, hogy ez pont akkor, és pont ott történt. Hogy mi is történt pontosan? A nyakam ledermedt, a szám kiszáradt, hiberventilláltam, a testem megmerevedett, mint egy kőszobor, eleredt az orrom vére, és nem tudtam megmozdulni. A karom elzsibbadt, azt hittem meghalok. Szerencsém volt. A kiérkező orvosnő ismerte a pánikbetegséget, amiről akkor még nem volt divat beszélni. Még évekkel később is volt olyan, aki szerint hisztizek, azért nem merek átmenni a Petőfi hídon, pedig csak szorongtam.

Próbálták gyógyszerrel is gyógyítani, egyszer pedig annyira elfajult, hogy három hónapig nem mertem kimenni a lakásból. Agora-fóbia.

Ma már csak ritkán jön, és akkor is, tudom kezelni, mert megtanultam. Légzés terápiával nekem működik. Nade vágjunk inkább bele.

Első, hogy a pánik betegség nem vicc, aki átéli, éppen azt hiszi, hogy meg fog halni. Vagy meg fog bénulni, vagy megáll a szíve. Többnyire ilyenkor szapora a légzés, gyakran jár hiperventillációval is ez a szorongás. Soha, de soha ne kiabáljunk azzal, akinek épp rohama van, hogy nyugodjon meg. Ez ugyanis nem ilyen egyszerű. Minden roham más. Ha nem vesszük komolyan az illető sokkal rosszabbul lesz, nem jobban.

A második, hogy próbáljuk megnyugtatni. Akár egy öleléssel, akár azzal, hogy nyugodtak maradunk. Fontos, hogy ha melletted egy pánikosnak rohama van, te maradj nyugodt. Ha szükséges öleld meg, tedd a vállára a kezed, ha nem tud mozogni, mert mondjuk a földön van, feküdj mellé, fogd meg a kezét. És utána jöhet a következő lépés.

A harmadik, hogy a légzés a lényeg! Egy barátom ilyenkor a homlokomhoz tette a fejét, hogy halljam a légzését, amit automatikusan átvettem. Fontos, hogy a hiperventilláció elmúljon, és a légzés ismét normális legyen. Ehhez elég, ha együtt lélegzik velünk valaki, vagy számol, esetleg a kezével vezényel, amíg beáll a légzésünk. Ezt akkor is érdemes alkalmazni, ha a másik nem tud beszélni, és nem tudja elmondani, hogy mit szeretne.

A negyedik, hogy a pánikbetegség bármilyen formában jelenetkezhet. Mindenkinél más és más. Van, aki mozdulni sem bír, van, aki remeg, van, aki teljes más testi tüneteket produkál. Nálam a legsötétebb napokon karzsibbadás és szúró mellkasi fájdalom is jelentkezett, amit úgy tudtam kontrolállni, hogy azt mondtam magamnak, hogy ez pont olyan, mintha futottam volna egyet a ház körül. Az is ilyen, abba sem halok bele. Ebbe sem fogok… Az önnyugtatás sokat segített, egy idő után a gyógyszert is le tudtam tenni.

Az ötödik, hogy a pánikot komolyan kell venni! Nem csak a környezetnek, hanem a pánikosnak is. Egy időben, nem tudtam kimenni a lakásból, és olyan is volt, amikor indokolatlanul elkezdtem félni bizonyos helyektől. Hidaktól. Nálam az volt a mumus. Orvoshoz mentem, aki gyógyszert írt és légzésterápiát javasolt. Mivel bíztam az orvosban beszedtem a gyógyszert, és elvégeztem a terápiát. Előbbit elhagytam egy idő után, utóbbit ma is alkalmazom, ha stresszes vagyok.

A hatodik, hogy nem kell különösebb kiváltó ok. Nem igaz, hogy kell hozzá egy élethelyzet. Nem igaz, hogy a stressz hozza magával. Egy alkalommal a moziban jött rám a roham egy vígjáték közben. Ma már úgy hiszem, hogy ha túl sok a feszültség, akkor az egy ponton kicsapódik. Simán lehet, hogy akkor, amikor pont jól érezzük magunkat, vagy épp az ágyban fekve olvasunk.

Fogadjuk el, ha pánikosok vagyunk, és kérjünk segítséget. Ugyanis ez a betegség kezelhető, nem kell, hogy megkeserítse az életedet!

 

No Comments