Így búcsúzunk el ettől a nehéz évtől…

Mert úgy tűnik 2018 nem volt egyszerű. Sokaknak.

Nem arról szeretnék most beszélni, hogy ez az év (elnézést) de totálisan gáz volt. Volt egy pont, valamikor júliusban, aztán egy újabb októberben amikor leraktam a klaviatúrát és hátradőltem. Már ahhoz sem volt kedvem, hogy felhívjak egy barátot, mert nem volt kedvem sem beszélnem arról, hogy mennyi mindennel kell megbírkóznom.

Felálltam az asztaltól, felvettem a cipőm és kimentem a tóhoz. Leültem a fűbe és hagytam, hogy … csak úgy legyek. Tudtam, hogy ezen a ponton túl nincs a kezemben az irányítás. Semmilyen szinten.

Az élet olyan leckéket dobott, és olyan radikális megoldásokra kényszerített, hogy nem tudtam magammal mit kezdeni. Néztem a madarakat és elfogadtam, hogy az irányítás nincs a kezemben. Elég nehéz ezt egy magamfajtának elfogadni. De elfogadtam.

Végigvittem, végigéltem. És most itt vagyok. Egy kicsit taknyosan, egy kicsit fáradtan, minden bizonnyal három kilóval nehezebben, mint néhány napja voltam, a rengeteg bejgli miatt, de a lényeg: vége. És a végében az a legjobb, hogy mindig a kezdete is valami másnak.

Jelen esetben egy új évnek. Tudom, hogy sokan nem hisznek az új év, új élet fogadalomban (egyébként én sem nagyon) de most muszáj, hogy higgyek benne, mert ettől az évtől szeretnék nagyon, de nagyon elbúcsúzni.

Úgyhogy kimondom: Viszlát 2018! Viszlát zavaros tizenkét holnap, viszlát bizonytalanság, viszlát mindenféle negatív és hátráltató energia!

Fogadkozni sem szoktam, pedig talán nem a fogadalmakkal van a baj, hanem a ROSSZ fogadalmakkal.

Senki nem fog három nap alatt egészségesebb életmódra áttérni, lefogyni, abbahagyni a stresszelést, vagy megtanulni három nyelvet. Talán sokkal egyszerűbb dolgokkal kellene kezdeni. Talán máshogy kellene kezelni az új év, új élet felfogást.

Egyszerűbben, kisebb lépésekkel.

Például azzal, hogy idén megpróbálom még egy kicsit jobban szeretni magam. Persze tudom, mindenki ezzel a divatos dologgal jön manapság, de lehet, hogy ezt is rossz oldalról közelítjük meg. Az önszeretet nem csak abból áll, hogy időn szánunk magunkra, hanem először is abból, hogy rájövünk, megtapasztaljuk, hogy mi az, ami minket feltölt.

Tedd fel magadnak a kérdést, és ha nem tudsz őszinte választ adni járj a végére: mi az, ami feltölt? Barátok? Természet? Csend? Aktivitás? Azon belül mi? Ha sok ember van körülötted? A szeretteid? Vagy pont az, ha napokig magad vagy?

Búcsúzzunk el úgy ettől az évtől, hogy öt dolgot megígérünk magunknak, és megpróbáljuk betartani.

Legyen ez bármi. Húsmentes hétfő, kevesebb szénhidrát, heti két óra sport, több baráti összejövetel… vagy bármi.

Ne felejtsd el, hogy 2019 bármit hozhat. Sokkal több nehézséget is…

De tőled is nagyban függ, hogy mivé alakítod!

(Ui: Mi itt leszünk jövőre is!!!)

 

Olvasd el ezt is:

Köszönöm neked 2018, hogy kemény leckéket hoztál magaddal!

No Comments