Ez neked szól, aki magányosan töltöd az év utolsó estéjét…

Kedves Gyönyörűséges Lélek!

Talán a mai reggel sokkal nehezebb volt, mint a többi. Talán ma reggel különösen egyedül érezted magad az ágyadban, a négy fal között.

De szeretném ha tudnád, hogy van olyan a világon, akinek fontos vagy, aki gondol rád, aki azért imádkozik, hogy legyél jobban, hogy bontsd le magad körül a falakat, hogy ne legyél szomorú.

Ez a valaki tudja, hogy milyen azon a sötét helyen, ahol most vagy. Azon a helyen, ahol nincs fény, csak a kétségbeesés.

De azt is tudnod kell, hogy nincs olyan sötét hely, ahol ne lenne egy pici, egy icurka-picurka beszivárgó fény.

Lehet, hogy most éppen azt a dolgot képzeled magadról, ami a legborzasztóbb, és aminek semmi köze a valósághoz.

Azt képzeled, hogy nem vagy szerethető, hogy nem érdemled meg a szeretetet. Azért vagy egyedül.

De ez nem igaz.

Tudnod kell, hogy pont most ebben a pillanatban is olyan emberek gondolnak rád, és küldenek neked szeretetet, akikre TE nem is gondolsz. Egy régi barát, egy családtag, egy elfeledett osztálytárs, egy járókelő, akinek segítettél néhány napja.

Olyanok, akikre nem emlékszel, vagy akikkel soha többé nem fogsz találkozni.

És ez nem is fontos.

Lehet, hogy a mai reggel ugyanolyan volt, mint a többi és most is egyedül vagy. De tudd, hogy a szíved tele van szeretettel, és ez határoz meg minket. Nem pedig a jelenlegi körülményeink.

Ha bármikor egyedül érzed magad tedd a szívedre a kezed, és érezni fogod, hogy sokan szeretnek. Sokan magányosak ebben a pillanatban. Sokan, akik jó emberek.

Akik megérdemlik a szeretetet, akárcsak te.

Egy pillanatra se hidd el, hogy TE nem érdemled meg.

Tele vagy szeretettel azok iránt az emberek iránt, akikkel talán még nem is találkoztál. De fogsz. És képes leszel adni.

Szeretve vagy.

Akkor is, ha most éppen még nem érzed.

Csak tedd a kezed a szívedre.

És hidd el: megérdemled, hogy szeressenek!

No Comments