Így éled túl, amikor elhagy…

Nem vagy egyedül. Nem te vagy az egyetlen aki átéli ezt a “lélekszéttépő” “gyomrotszaggató” fájdalmat. Szeretted, és ő elhagyott. Még mindig szereted.

Megtörtént. Lesznek napok amikor ahhoz sem lesz sem erőd, sem kedved, hogy kimássz az ágyból. Vagy, hogy kinyisd a szemed.

Olyan napok, amikor elképzelhetetlennek tűnik, hogy felöltözz és elkezd a napot. Hogy dolgozni menj, vagy találkozz a barátaiddal. Lesznek napok, amikor a boldog emlékek olyan erővel árasztanak majd el, hogy csak ülsz az ablak előtt és kifelé bámulsz.

Tudnod kell, hogy ez teljesen rendben van. Tudnod kell, hogy ezeken a napokon nincs baj azzal, hogy sírsz, és vígasztalhatatlan vagy, hogy összetör a magány, és zokogva fekszel a padlón, mert elképzelhetetlennek tűnik folytatni az életet. Nélküle.

Rendben van, hogy ezeken a napokon úgy érzed a világ egy szomorú hely, hogy nincs benne semmi, ami rád várna. Ilyenkor úgy érzed, soha többé nem fogsz már mosolyogni, megfogni mások kezét, felnevetni hangosan egy viccen, vagy szépnek érezni magad.

Vannak ilyen napok, és ezeket a napokat is meg kell élni.

De azt is tudnod kell, hogy AZ nincs rendben, hogy emiatt megakadsz az életeddel. Hogy benne maradsz a fájdalomban, a szomorúságban. Fel kell kellned egy idő után, és erőt kell venned magadon. Egyik mozdulat a másik után. Egyik nap, a másik után. Emlékeztetned kell magad arra, hogy megérdemled a szeretetet. Azt a szeretetet ami önzetlen, végtelen, és örökké tart. Ezt pedig csak egyetlen embertől kaphatod meg: saját magadtól.

Így bármikor amikor a gondolatod elkalandozik, és azon kezdesz agyalni, hogy hol rontottad el, vagy, hogy Ő, visszatér-e még valaha, fordíts egyet a gondolataidon. Gondolj arra, hogy el kell kezdened foglakoznod azzal, hogy végre magadat is szeresd.

Tanuld meg szeretni a tested, a VALÓD minden porcikáját, minden sejtjét, minden gondolatát.

Emlékeztesd magad arra, hogy szerethető vagy, hogy gyönyörű vagy.

Csinálj olyat, amitől boldogság járja át az egész tested.

Mert bárhogy is legyen, bármennyire is fáj, megérdemled, hogy érezd az örömöt, hogy lásd az élet szépségeit. De ehhez kell, hogy szeresd magad.

Mert akár van mellett valaki, akár nincs, te fényesen ragyogsz. Nem mástól, nem egy másik embertől. Hanem magadtól.

Olvasd el ezt is:

No Comments