Nem kezdek új életet… Még.

Időnként még azt is nehezen fogom fel, hogy elmúltak az ünnepek…

Az újévi fogadalmakkal már réges régen végeztem, de titkon azért néha leírok egy-két dolgot a füzetembe, amit szeretnék elérni. Mert mindig van egy úticél, egy távoli ország, ami megérint. Utazás nélkül lehet élni, csak épp minek… Szóval van egy titkos naplóm az álmoknak, amit idén, még elő sem vettem.

Idén az ünnepek sokkal gyorsabban teltek el, és úgy éreztem, mintha el sem kezdődött volna a buli, pedig, ha valaki én aztán tényleg készülök, évről-évre több dekorációt veszek, új recepteket próbálok ki (az idei szégyenteljesen sikerült, és totális röhögésbe fulladt a családom részéről, de még egyszer nekivágok majd a sós-karamellás tekercsnek, retteghet a sütőm!), és nagyjából december közepétől letörölhetetlen vigyor van a képemen.

Általában az ünnepek végeztével hatalmas energiával tele vágok neki az új évnek, bár fogadkozni nem szoktam, de sok tervem van, ambícióm, néha egészen vadak is.

Idén azonban valahogy nem jön a lelkesedés, valahogy nem jön a svung, amivel csinálom a dolgaimat.

Idén úgy érzem, hogy el sem kezdődött az év.

Olyan, mintha egy légüres térben lebegnék, a dolgok, mintha teljesen tőlem függetlenül történnének, és csak álmodozom azokról a reggelekről, amikor ismét lendületesen vágok neki a napnak.

Pedig, higgyjétek el, imádom a munkám, és imádom a családomat. A tavalyi év pokoli nehéz volt, és még január első hetére is jutott “némi” idegeskedni való, amit nem kívánok senkinek.

De ezt tudom, erre fel voltam készülve, nem ez a “baj”. Nincs is semmi baj, csak … szóval, nem érzem a késztetést, hogy nekiugorjak.

Nincs tervem. Nem akarok új életet kezdeni, amikor a nap nagyrészében fázom, és eszem ágában sincs kimenni a lakásból. Nincs érkezésem lemondani a kávéról, hisz reggel az tart életben, és tuti fix, hogy a bikini-alakomat se most kezdem el faragni, mert délutánonként boldogan mélyesztem a fogam a sarki pék csokis buktájába.

Szóval nem tudom te hogy vagy vele, de én elengedtem egy kicsit a nagy terveket, és a sokkal kisebbekre koncentrálok: legyen rend az asztalomon, legyen befizetve a számla, legyen időm beszélgetni a barátaimmal, és időt tölteni a családommal. Odafigyelek arra, hogy menjenek a napi dolgok, és hagyom magam sodorni az élettel anélkül, hogy túl sok erőfeszítést tennék.

Január van, “próba hónap”. Ha megjön a tavasz, akkor kibújok a takaróm alól, addig is… maradok a meleg lakásban, forró kávéval, mert most ez tesz boldoggá. A tervek most várnak… És a füzet is, amibe az álmokat írom.

Olvasd el ezt is:

No Comments