Ma már tudom, hogy minden szívfájdalmam egy nagyobb terv része

Lehet, hogy most úgy érzed, hogy a világ egy gonosz hely, és soha semmi nem lesz már ugyanaz.

De hidd el: ez nem így van!

Ha ma visszagondolok azokra az élményekre, amelyeket átéltem csak egyet tudok mondani: micsoda szerencse, hogy így történt!

Voltak olyan kemény periódusok az életemben, főleg a húszas éveim nagyrészében, amikor úgy éreztem, a következő szakításnál feladom az egészet, nem kell nekem kapcsolat!

Biztos velem van a baj, biztos én vagyok alkalmatlan erre az egészre, biztos én vagyok az, akit nem lehet szeretni.

Előfordult, hogy megcsaltak, becsaptak, cserben hagytak. Bármennyire is igyekeztem jól választani, a vége többnyire ugyanaz volt: egyedül kuksoltam a szobámban, lógattam a fejem a Nutellás vödörbe, és a barátaimat hívogattam zokogva: Miért mindig velem történik ez?

Nem találtam rá magyarázatot, hogy miért vonzottam mindig a hülyéket, de így volt. Tele voltam sebekkel.

Néha hónapokig rágódtam azon, hogy néhány kapcsolatom miért ment tönkre, és próbáltam visszafordítani a dolgokat. Szentül meg voltam győződve arról, hogy nekünk együtt KELL lennünk. Nekünk NEM szabad szét mennünk. Egymásnak vagyunk teremtve.

De persze ez nem így volt.

Egy idő után rájöttem: a jelen fájdalma a jövő boldogságát hordozza. Hinnem kell, hogy a csalódást azért viseljük el, mert valami jobb vár ránk. A kegyetlen szakításokban egyetlen jó dolog van, hogy figyelmeztetnek arra, hogy valaki más vár ránk.

Valamikor máskor.

Még akkor is, ha épp úgy gondotad, hogy életed szerelmét kell(ett) elhagynod, vagy Ő hagyott el valamiért, tudnod kell, hogy akiknek együtt KELL lenniük, azok együtt is lesznek.

Utólag mindig kiderül…

No Comments