Mindenkinek fáj valami, figyelj jobban, legyél kedves…

Nem alszik két éve a gyerek miatt, veszteség érte, nem tudja befizetni a csekkjeit, egy kolléga megkeseríti az életét… Bárki lehet az, aki épp melletted áll.

Aznap, amikor édesanyám meghalt át kellett mennem a pékségbe, hogy kenyeret vegyek. Közben végig azt járt az eszemben, hogy ez tiszta őrület … Mit csinálok én?! Az anyám halála napján buktát veszek a gyereknek? De, az élet megy tovább, enni kell. Menni kell.

Másnap időpontom volt a fogorvosomhoz, aki tudta, hogy anya kórházban van, kedvesen rákérdezett, én pedig összeomlottam ott, a fogorvosi székben. Perceken keresztül zokogtam ő pedig átölelt és vigasztalt. Soha nem fogom neki elfelejteni a kedvességét, hogy nem maradt kívülálló egy olyan helyzetben, amikor mindenkinek támogatásra van szüksége.

Szívem szerint egy pólót viseltem volna egy felirattal: Elvesztettem az édesanyám, kérlek ne legyetek velem idegesek, bunkók és frusztráltak. Köszönöm.

Hisz’ alig tartom magam, alig élem túl a napot, és rendszeresen járok ki a mosdóba zokogni.

De természetesen nem viselhetek ilyen pólót. Mint ahogy mások sem. Ha viszont lenne/ lett volna ilyen pólóm, akkor valószínűleg az emberek lágyabban beszéltek volna velem, nem lökdöstek volna a Tesco-ban, türelmesebben elmagyarázáták volna a telefonos cégnél, hogy már nem lehet ott befizetni a számlát, és igen, az a bizonyos olvasó sem kommentelt volna (lehet) az egyik cikkemhez, hogy anyám biztos nem nevelt meg engem, ezért ekkora a pofám. Nagyon fájt. Pedig, az a helyzet, hogy édesanyám nagyon is sokat adott a jómodorra. Sajnos az oktatásom már véget ért.

Tudnod kell, hogy minden egyes ember, aki mellett ma elmentél az utcán, a buszon, a metróban, éppen harcol valamiért, vagy valamivel. Igyekszik megtalálni a belső békéjét, igyekszik nyugodt maradni egy olyan világban, ahol egyáltlalán nem könnyű boldogulni, ahol időnként az is probléma, hogy a gyerekeinket tisztességgel ellássuk.

Talán nem gyászolnak, de bizonyára vannak, akiknek nagyon, NAGYON nehéz periódushoz érkezett az életük.

Mert elveszítettek egy családtagot, egy szerettük megbetegedett, egy döntés következtében veszélybe került az egzisztenciájuk, depressziós a gyerekük, a szülője halálának évfordulója van, szakított valakivel, aki fontos volt neki, vagy épp most tudta meg, hogy beteg.

Éz es csak néhány a lehetséges gondok és problémák közül.

Ők sem viselnek pólót a gondjaikkal, nem írják a homlokukra, hogy baj van. De ha jól figyelsz TALÁN te is meglátod. Nem tudhatod, hogy ki, éppen min megy keresztül. Légy kedves. Kérlek.

Sokan küzdünk a démonjainkkal. Nem bántásra, és agresszióra van szükségünk, hanem jó szóra.

Gondolj erre, ahogy elmész mellettünk…

Olvasd el ezt is:

No Comments