Megbocsátok neked, de az életemnek már nem vagy része…

Mindig is fontosnak tartottam, hogy megértsem, mi, miért történik.

Úgy neveltek a szüleim, hogy fontos, hogy tudjuk mi áll a másik oldalon, hallgattassék meg a másik fél is. Ez fontos nekem. Szeretek tisztán látni dolgokban, pontosan feltérképezni azt, hogy mi, miért történik.

A média tele van azzal, hogy mennyire fontos a lelki megnyugvás, a megbocsátás, az empátia, hogy megértsünk másokat.

Ezt én is így gondolom. Ezzel én is egyet értek.

A megbocsátás fantasztikus, és felaszabadító. Elfogadni a másik kezét, azt, hogy őszintén megbánja, amit tett, és fontos neki a velünk való kapcsolat nagyszerű átélni. Ilyenkor úgy érezzük, hogy az élet csodálatos, aki hibázott megbánta, mi pedig újra közel engedhetjük magunkhoz.

De idővel azt is megtanultam, hogy néha rossz embereknek bocsájtunk meg. Olyanoknak, akik annyira megbántottak bennünket, hogy nem érdemlik meg azt, hogy továbbra is az életünk részei legyenek.

Nem könnyű felismerni ezt, különösen akkor, ha összevesztünk, sértettek, megbántottak és frusztráltak vagyunk.

Idővel jöhet gyógyulás és megnyugvás. Igen, idővel megbocsájthatunk annak aki megcsalt, aki elárult, aki megbántott.

De a megbocsájtás nem egyenlő azzal, hogy ezt az illetőt vissza KELL(ENE) engednünk az életünkbe.

A megbocsájtás nem egyenlő azzal, hogy újra bízunk abban az emberben. Hanem azt, hogy megnyugodtunk, talán el is fogadtuk, hogy miért tette, elengedtük a fájdalmunkat és túlléptünk rajta. Erősebbek lettünk az élménnyel a hátunk mögött, de határozottan NEM lett minden a régi.

Nem, ugyanis egy fontos dolgot mindig megtanulunk ilyenkor: hogy mennyit érünk. És, hogy jogunk van eldönteni azt, hogy kivel töltjük az időnket, kinek van helye az életünkben.

Ez pedig nagyon fontos felismerés.

Olvasd el ezt is:

No Comments