Azért megyek el, mert hiszek a változásban, hiszek abban, hogy jobb lesz…

Mert megérdemlem, hogy boldog legyek.

Az életem ezen a pontján meg kell hoznom néhány döntést. Nem tudom, hogy előbb kellett volna-e, vagy később, de egyszerűen most úgy érzem, hogy össze kell szednem magam.

Nem húzhatom tovább a szembenézést saját magammal, a saját életemmel. Már egy ideje érzem, hogy szűk lett az életem, nem érzem benne jól magam. Ez nem a te hibád, és nem az én hibám. Egyszerűen így alakult, ez történik most…

Bizonyos kapcsolatoknak megvan a szavatossági idejük, és a miénk most lejárt. Ha tovább húzzuk, akkor rosszabb lesz. Pont mint az étel, ha lejárt, ki kell dobni, mert ehetetlen.

Én nem szeretek kidobni semmit. Az utolsó percig hiszek a menthető dolgokban, abban, hogy nem szabad semmit könnyen, túl könnyen feladni. Munkákat, helyzeteket, embereket, kapcsolatokat.

Magunkat sem adom fel, bár most egy kicsit úgy érzem.

Ha hideg fejjel akarok gondolkodni látom, láthatom, hogy már egy ideje nem vagyunk boldogok. Nem szeretünk együtt lenni, inkább megyünk a magunk útján. Hiába vagyunk együtt, valójában nem vagyunk.

Egy kicsit olyan ez, mintha elhagytuk volna a közös kikitőt és mindketten másfelé indulnánk.

Ettől függetlenül tudom, hogy kezdetben fájni fog az élet nélküled. Nehéz lesz megszoknom, hogy magam vagyok.

De hiszek abban, hogy a változás jót fog hozni, hogy nem szabad feltartanom téged sem abban, hogy keresd a jót, keresd azt, aki újra boldoggá fog tenni. De ez a valaki nem én leszek.

Ugyanakkor abban is hiszek, hogy ezt meg kell tennem ahhoz, hogy visszaszerezzem a befolyást az életem felett. Mert egy ideje már nem vagyok önmagam, nem vagyok önfeledt. Szükségem van tiszta fejre, szükségem van arra, hogy az életem változzon.

Mert most, így, nem jó.

Változásra van szükségem, tiszta lapra, tiszta életre.

Elengedlek, elengedjük egymást, mert ezt kívánom neked és magamnak. Változást, új utakat.

Új embereket…

Olvasd el ezt is:

No Comments