Igen, a fiúk (is) sírnak, és abba kéne már hagyni, hogy ezt nem hagyjuk nekik…

“Hagyd abba a sírást!” “Csak a lányok pityeregnek!” Ismerős? Elképesztő roncsolást végeznek gyerekeinkben ezek a mondatok.

Azt gondolom, először is, hogy senkire nem lenne szabad rászólni, hogy ne sírjon. Se gyerekre, se felnőttre. Emlékszem, amikor édesanya búcsúztatóján egy ismerős szólt, hogy ne sírjak, mert anyám nem örülne. Teljesen megrendelültem. Édesanya ugyanis mindig szabad utat engedettaz érzéseknek, és soha, egy pillanatra eszébe sem jutott volna szabályozni az érzéseimet, érzelmeimet. Pláne nem a gyászomban.

A gyerekek normális fejlődéséhez hozzátartozik a sírás. Elesnek. Sírnak. Frusztráltak. Sírnak. Nem kapják meg, amit akarnak. Sírnak. Ez minden gyakorló anyának ismerős.

Miért is lenne ez más a fiúknál, mint a lányoknál?

Azonban ha ennek nem engedünk szabad utat mi marad? Ha rászólunk, hogy ne sírjon, mi marad? Elfojtott érzések, kellemetlen, sőt!, megalázó érzés, hogy olyat tett, amit nem lehet…

(Spoiler: azért mert egy gyerek, akár fiú, akár lány, sír még egyáltalán nem gyenge. Nem, nem az. Nem kell nekik mondogatni, hogy csak a gyengék sírnak. Szerintem ez pont fordítva van, de ez egy másik cikk témája. )

Az érzések olyanok, mint az energia: vannak, kitörnek, előtörnek, irányíthatatlanok. Hányszor, de hányszor kapjuk magunkat azon, hogy idegességünkben sírunk, vagy meghatódunk valamin, vagy egyszerűen elszomorodunk. Az erőszak és a düh ugyanúgy válthat ki sírást, mint a szomorúság – ezt pedig nem szabad elfojtani, mert hosszútávon megbosszulja magát. Nem tudunk úgy dönteni, hogy nem fejezzük ki az érzéseinket. Ez nem a mi döntésünk. Előbb vagy utóbb, így vagy úgy, biztos, hogy utat fog törni magának.

Ha egy gyereket nem engedünk sírni, azt az üzenetet küldjük felé, hogy az érzései, érzelmei nem helyénvalóak. Ergo, valami rosszat csinál, hibázik. A frusztrációja, a fájdalma nem érdemes arra, hogy “kifejeződjék”, nem érdemes arra, hogy megmutassa világnak. Ezzel nem csak, hogy frusztráljuk, de azt az üzenetet is küldjük felé, hogy nem érdemes arra, hogy figyeljünk rá, hiszen sír, amit neki, nem szabad.

Bizonyára később is frusztrált lesz amiatt, hogy kifejezheti-e magát és az érzelmeit. Ez pedig nem jó út. Semmiképpen nem jó út az egészséges gyermeki lélekhez.

Ideje, hogy a “Fiúk nem sírnak!” szlogen a sírba szálljon… Egy biztos, én nem fogok sírni utána.

Olvasd el ezt is:

No Comments