10 dolog, amit csak azok érthetnek, akik elvesztették az édesapjukat

Akik váratlanul vesztették el az édesapjukat tudják, hogy hiába telnek el évek, a fájdalom nem múlik el. Sok lány jár sajnos ebben a cipőben, ez a cikk nekik szól.

Szomorúak vagyunk, amikor más az apjáról beszél

Sajnáljuk, hogy mindig csendben vagyunk, amikor a barátaink az édesapjukról beszélnek. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy minket nem érdekel a másik története az apjukról, csak nekünk ez boldogtalanságot okoz. Amikor valami más az apjával átélt pillanatokról beszél, akkor mi visszatérünk a mi megmaradt közös pillanatainkhoz és szomorúak leszünk. Hogy nekünk több ilyenben nem lesz részünk… Nem tudunk megosztani az apukánkkal semmit ezekből. Ilyenkor magunkba fordulunk, hogy elrejtsük a könnyeinket, és megvédjük magunkat a további fájdalmaktól.

Amikor valaki benyögi, hogy “Kérdezd meg apádat!”

Szeretnénk megosztani a világ dolgait az apukánkkal, de nem tehetjük meg. Ilyenkor könnyek között gondolunk arra, hogy mi már nem tehetjük fel azokat a kérdéseket, amiket csak egy apa tud megválaszolni.

Ne próbáld megérteni a fájdalmunkat

Nagyra értékeljük az erőfeszítéseket, tényleg. De az igazság az, hogy hacsak nem vesztettél el egy szülőt, tényleg nem érted meg, hogy min megyünk keresztül.

Csak hallgass meg minket

Ez a legjobb dolog, amit tehetsz értünk. Ha rossz napunk van, és beszélni szeretnénk valakivel, akkor csak legyél ott. Nem is kell sokat mondanod, elég csak meggyőzni minket arról, hogy te mindig meghallgatsz minket.

Ne vedd édesapádat magától értetendőnek

Szeretünk téged, és soha nem akarjuk, hogy valaha is átérzed a fájdalmunkat, de kérünk, hogy ne feltételezd, hogy az édesapád mindig ott lesz, hogy holnap felhívd. Hívd fel ma! Hívd fel rögtön, és ne várj addig, amíg késő lesz, és az életed hátralévő életében gyűlölöd majd magad, mert nem tetted meg.

Készítsd emlékeket vele!

Nincs időd az édesapádra? Hülyeség. Csinálj időt! Mindig legyen időd azokra, akiket szeretsz. Az idő mindenkinek adott, csak ki kell használni okosan.

MINDIG mondd el neki, hogy mennyire szereted

Nem érdekes, hogy éppen veszekedtetek apáddal valamin, vagy éppen ebben a pillanatban azt érzed, hogy utálod őt. Nem! Néhány óra múlva úgyis rájössz, hogy milyen nevétséges ez az egész. Mielőtt belépnél a szülői ajtón hagyd kint a haragodat és mondd el neki őszintén, hogy vitáitok ellenére is szereted.

Bocsáss meg nekünk, mert néha összetörünk

Néha ez egy kicsit jobban elárasztanak minket az emlékek. Amikor édesapánk elhagyta ezt a Földet, a szívünk egy darabját is magával vitte. Időnként ezek a hiányozó darabok egymásba ragadnak, máskor széthullanak, ahogy mi is vele együtt. Ez nem szokványos érzelmeket is kihozhat belőlünk. Vannak idők, amikor úgy tűnik, hogy óriási bánatunk van, de ez természetes. Egy ilyen jelentőségű személy elvesztése megváltoztatja az embert. Ez lassú folyamat, és nagyon törékeny. Kérlek bocsáss meg nekünk, hogy sok időbe telik, még kijövünk ebből.

Mi itt vagyunk neked, ha te is elvesztetted az édesapád

Amikor ez a szerencsétlen nap bekövetkezik, és te is a sorstársaink egyike leszel, akkor ne feledd, hogy itt vagyunk és támogatunk. Legyen nappal vagy éjjel, legyen napsütés vagy eső. Csak hívj fel minket, és ott leszünk. Túl jól ismerjük a fájdalmat, és mindent megteszünk, hogy megnyugtassunk téged.

Néha féltékenyek vagyunk

Fájdalmas beismerni, de biztos, hogy sokan éreznek így. Féltékenyek vagyunk azokra, akiknek az életükben még mindig ott van az édesapjuk, és nem tisztelik eléggé őket, vagy nem szeretik őket. Nem akarjuk ezt érezni, de mégis érezzük. Meg kell értened, hogy próbáljuk ezt elnyomni, de nehéz erre megoldást találni.

+ Oszd meg az édesapáddal közös pillanatokat

Legmélyen belül azért boldogok vagyunk. Minden alkalommal, amikor elolvasunk egy szöveget vagy egy Facebook-posztot arról, hogy a te apukád hogyan nevettetett meg, hogyan fogta a kezedet az esküvőn, hogyan segített az unokája körül….Ne félj megosztani ezeket a pillanatokat azért, mert nekünk nincs édesapánk. Ha megosztod ezeket a pillanatokat, akkor segítesz nekünk abban, hogy megbirkózzunk a mi veszteségeinkkel.

Végül előbb utóbb hozzászokunk, és a fájdalom nem lesz annyira elviselhetetlen. Rájövünk, hogy csak azért, mert elvesztettük az édesapánkat, az nem azt jelenti, hogy mindenki másnak szomorúnak kell lennie. A féltékenység mindig ott lesz, de mellette ott lesz az őszinte mosoly is. Szívből tudunk mosolyogni, mert hálásak vagyunk, hogy te nem tapasztaltad meg az édesapa elvesztésének fájdalmát, és veled örülünk, mert te még meg tudod osztani a szereteted az édesapáddal.

Ezt is érdemes elolvasni:

No Comments