Valahol egy nő éppen most is sír egy kérdés miatt…

Néha csak meggondolatlanul mondunk vagy kérdezünk másoktól, csak hogy elkerüljük a kínos csöndet. Csak mert mondani akarunk valamit, de nem tudjuk, hogy ezek az emberek hogyan reagálnak ezekre. Nadirah Angail közétett egy nagyon őszinte bejegyzést arról, hogy mennyire könnyű bántani másokat egy ártatlan kérdéssel, és közben mennyire nem vesszük észre magunkat.

Nadirah azt akarja, hogy mindenki gondolkozzon el azon, hogy mennyire figyelmes és érzékeny a beszélgetései közben. Mert sokan nem azok, és ezzel sok kárt okoznak embertársainknak.

Most Nadirah blogjának részletét közöljük, amit ha elolvasol biztos, hogy te is átértékeled majd az eddigi beszélgetéseidet…

Él valahol egy nő, 30 éves, és nincs gyereke.

Az emberek megkérdezik tőle: “Miért nem anyuka még? Miért nincs gyereke?” A nő válasza napról napra változik, de általában kényszeredetten mosolyogva talál egy kifogás. “Még nem szeretnék gyereket vállalni” – mondja frusztráltan. Persze a beszélgetőpartnere egyből rávágja, hogy “Ne várj örökre, a biológiai óra ketyeg!” “Tudom.” – válaszolja a nő, a beszélgetőpartnere pedig büszkén kihúzza magát, hogy ő aztán megmondta a tutit. A nő mosolyog közben, de belül sír.

Sír, mert 4 alkalommal volt már terhes, de mindegyik babája elment. Sír mert a férjétől várt babát, és azt az esküvőjük estéjén veszítette el. Sír, mert a férje ex-felesége már több gyermekkel megajándékozta a férfit, ő azonban nem tudja. Sír, mert megint betétet kell venni a boltban, mert megint megjött a menstruációja. Sír, mert újra és újra elvetél. Sír, mert lehet, hogy az eddig szedett fogamzásgátló miatt nem tud most teherbe esni.

Sír, mert a férje önmagát hibáztatja, és nehéz együtt élnie a bűntudattal. Sír, mert minden nővérének van már gyermeke. Sír, mert egyik nővére nem akart gyereket de mégis összejött neki. Sír, mert a legjobb barátnője babát vár. Sír, mert meghívást kapott egy babáváró buliba. Sír, mert az anyja továbbra is azt kérdezni: “Kislányom, mire vársz még?”

Sír, mert a szülei már nagyon szeretnének nagyszülők lenni. Sír, mert a szomszédja ikreknek adott életet, de rettenetesen bánik velük. Sír, mert 16 éves kamasz keresztlánya már várandós. Sír, mert tudja, hogy csodás nagynénje lesz a babának. Sír, mert van egy üres szoba a lakásában. Sír, mert van egy üres hely a testében, ahol egy élet növekedhetne. Sír, mert annyira szeretné az anyaságot. Sír, mert nagyszerű anya lenne, de nem lesz.

foto: Unsplash.com

Él valahol máshol egy másik nő, 34 éves és 5 gyermeke van.

Az emberek gyakran kérdezik tőle: „5? Istenem, ugye már nem terveztek többet?” Persze ő összenevet a kérdezővel, mert ezek a megjegyzések nagyon viccesek. A nő is nevet, de nem komolyan. Helyette gyorsan megváltoztatja a beszélgetés témáját, ahogy mindig is csinálja, és gyorsan másról kezd el beszélni. Csak egy újabb nap, amikor kérdéseket tesznek fel neki, pedig belül inkább magában sír egyedül…

Sír, mert egy újabb gyermekkel várandós közben, és úgy érzi, hogy el kell rejtenie az örömöt. Sír, mert mindig egy nagy családot akart, és nem látja, hogy az embereket ez miért zavarja. Sír, mert nincs testvére, és nincs kivel megosztani a magányos érzéseit, csak úgy mint gyerekkorában sem volt. 

Sír, mert nem tudja elképzelni az életét a gyermekei nélkül, de az emberek úgy bánnak vele, mintha az anyaság büntetés lenne. Sír, mert ő és a férje tökéletesen képesek ellátni a családjukat, de csak azt feltételezik róluk, hogy felelőtlenek, mert nem védekeznek.  Sír, mert fáradt a „vicces” megjegyzések miatt. Sír, mert néha megkérdőjelezi magát és csodálja, hogy miért nem állította le magát a 2. gyermek után. Sír, mert az emberek durván bánnak vele. Sír, mert minden, amit tenni akar, az csak annyi, hogy békében élhessenek a családjával.

Valahol él egy másik nő, 40 éves, egy gyermek édesanyja.

Az emberek azt kérdezgetik tőle: “Csak egy gyereked van? Nem akartál többet?” “Örülök ennek az egynek is” – mondja nyugodtan a begyakorolt választ, amit mindig mond. Ez elég hihető. Senki sem gyanítja, hogy a szavai mögött belül sír.

Sír, mert már életet adott egy másik babának, de az meghalt. Sír, mert imádott terhes lenni. Sír, mert a kisfia még mindig az öccsét szólongatja, aki sosem születik már meg. Sír, mert legalább három gyermeket tervezett. Sír, mert a második terhességét meg kellett szüntetni, hogy megmentsék az ő életét. Sír, mert az orvosa szerint nagy kockázattal járna újra gyermeket vállalni. Sír, mert azzal küzd, hogy erre az egyre is úgy vigyázzon, mint a szeme fényére.

Sír, mert a férje meghalt, és nem találja azóta sem a szerelmet. Sír, mert a családja úgy gondolja, hogy már eleget próbálkozott. Sír, mert mélyen legbelül érzi, hogy ha vállalt volna időben újra gyermeket, akkor az a karrierjébe is kerülhet, és ő ezért inkább nem tette. Sír, mert a szülés utáni depressziója nagyon intenzív volt. Sír, mert eltávolították a méhét, és már soha nem lehet anya.

Ezek a nők mindenhol vannak. Bárkik lehetnek. A szomszédaink, a barátaink, a testvéreink, a munkatársaink, az unokatestvéreink. Nem faggatózz arról, hogy miért, hogy miért nem, hogy hányszor, hogy hányszor nem… A nők méhe a sajátja. Tartsuk tiszteletben ezt!

forrás

Ezt olvastad már?

No Comments