Szeretem, ahogy rám nézel…

Szeretem, ahogy engem látsz.

Millió ember közül te voltál az, aki rám nézett, és én vissza néztem. És akkor elkezdődött köztünk valami. Valami, ami még mindig tart.

Valami, ami örökké fog tartani. Azt nem tudom, hogy a közös életünk tart-e majd addíg, amíg élünk, de a történetünk már örök. Vagyunk MI, és ezt már nem lehet nem megtörténtté tenni.

Rám néztél, és elkezdődött egy olyan utazás, ami azóta is tart. Jó és rossz napokon, boldogságon és szomorúságon át.

Minden ott kezdődött.

Mert te láttál engem. A félszeg mosoly mögött, a furcsa mondataim mögött. Látsz ma is, hiszen még itt vagy. Rengetegszer megsebeztük már egymást, de kitartasz mellettem.

Talán más, már elment volna tőlem, de te nem. Te marasz, mert nem csak rám nézel, hanem látsz is engem.

Nem úgy, ahogy én látom magam. Sokszor sokkal szebbnek, sokszor sokkal bátrabbnak, sokszor sokkal erősebbnek.

És ez segít. Ez tart mozgásban akkor, amikor se szép, se bátor, se erős nem vagyok.

De te annak látsz, és ez minden. EZ minden.

Amikor nincs erőm, rajtad keresztül látom magam. Úgy, ahogy te. És olyanná válok magam is. Széppé, bátorrá, erőssé.

Szeretem, ahogy rám nézel.

De azt sokkal jobban szeretem, ahogy engem látsz…

Olvasd el ezt is:

No Comments