A kegyetlen igazság a mérgező kapcsolatról, és arról, hogy hogyan ér véget…

A legnagyobb baj, hogy folyamatosan éberen tart, és mást sem csinálsz, mint a bizonytalanság miatt agyalsz.

Elküldtem. Elment. Megkönnyebbültem, de fájt, hogy itthagyott. Aztán úgy éreztem elrontottam, és hagytam, hogy visszajöjjön, pedig tudtam, hogy megint bántani fog. Ha nem volt velem akkor is szorongtam, hogy vajon elég jó vagyok-e neki, hogy fog-e úgy szeretni, ahogy én szeretem őt.

Akkor még nem tudtam, hogy ez nem szerelem, hanem egy mérgező kapcsolat, amelyben ő irányít, és csak a kedvességemmel és az odaadásommal táplálom.

És ő elvesz. Elvesz, és nem ad. Ettől pedig egyre rosszabbul érzem magam.

Manipulál éjjel és nappal, zavar vesz körül minden percben. Zavar és szomorúság. Aztán annyira elfáradsz, hogy nincs más választásod, hallgatni kell az észre, amely azt mondja: elég.

Bár a hangot meghallottam, nem én voltam, aki szakított. Nem volt hozzá erőm. Aztán szakítottam végül, de nem lett jobb.

A mérgező kapcsolatban az a nehéz és bonyolult, hogy beismerd, olyat szeretsz, aki fájdalmat okoz. Az a nehéz, hogy elfogadd, ha nem teszel ellene elveszel. Az a nehéz, hogy szeretsz valakit, akit nem kellene szeretni és szakítanod nem azért kell, mert ez a szerelem véget ért. Hanem azért, mert ez a szerelem nem jó neked.

Ebbe a szerelembe elfáradsz, kimerülsz.

És a legnehezebb csak a szakítás után jön, pedig az sem volt könnyű: most mi lesz?

Mi fog történni velem, hogy megrágott és kiköpött egy olyan ember, akit szeretek, de ő nem tudja viszonozni? Mi lesz most, hogy elfáradtam, kiégtem és még egyedül is maradtam?

Tudok-e hálás lenni azért, hogy kaptam egy leckét annak ellenére, hogy ez nyilvánvalóan nem mehet így tovább? És a legfontosabb kérdés, hogy megbocsátok – e magamnak valaha azért, mert hagytam hogy valaki így bánjon velem?

Nehéz kérdések, amelyekre idővel választ kell lelni. El kell engedni, meg kell gyászolni és fel kell dolgozni. Ha kell éveken át.

Az igazság az a mérgező kapcsolatokkal, hogy a szakítással sem érnek véget, mert nagyon nehéz magunk mögött hagyni. És nehéz megállítani a kérdéseket és az agyalást.

Amikor vége, akkor sincs vége.

Olvasd el ezt is:

No Comments