Úgy döntöttem, hogy újra boldog akarok lenni!

Ismerem az érzést. Olyan régóta vagy már a sötétben, hogy úgy tűnik máshogy nem is lehet. Pedig lehet.

Azon a napon amikor észrevettem, hogy a szokásosnál gyorsabban ugrom ki az ágyból, körbenéztem, és megláttam, hogy mi mindenem van. Mennyi mindent elértem, mennyi minden van az életemben, ami jó. És fontos.

Eljött az idő. Újra boldog akarok lenni.

Annyira boldog, hogy a nap féltékenyen ragyogjon az égen, mert az én mosolyom ragyogóbb.

Annyira boldog, hogy az emberek szeressenek a társaságomban lenni, mert ők is töltekezhetnek a boldogságomból.

Annyira boldog, hogy a szeretteimnek ne kelljen soha többé aggódniuk miattam. Nem akarok többé szomorúan bólogatni a kérdésükre, hogy hogy vagyok, és nem akarok több aggodalmat okozni.

Annyira boldog akarok lenni, hogy a barátaimmal kötelezően elfogyasztott hétvégi üveg borok ne a szomorúságot űzzék el, hanem hatalmas beszélgetések mellé adják a hangulatot, ahol csak mosolygunk és nevetünk és megőrülünk attól, hogy milyen szép az élet.

Annyira boldog akarok lenni, hogy ne a múltba révedjek nosztalgikusan, hanem örüljek a jelennek, a mának.

Annyira boldog akarok lenni, hogy legyen kedvem felvenni a cipőmet és csak menni a városba, a fák közé, a vízhez, vagy bárhová, amerre visz a lábam.

Annyira boldog akarok lenni, hogy legyen erőm készülődni az eljövendő hónapokra, a nyárra, az őszre. Utazásokat keresni, tervezgetni, mindent ágrágni és mosolyogni már csak az utazás gondolatától is…

Annyira boldog akarok lenni, hogy elfelejtsem, hogy milyen a padlón lenni összetörve.

Tudom, hogy ez nem történik meg egyik napról a másikra, de vannak csodák, van élet, van mindig másnap. Minden nap közelebb kerülök ahhoz, hogy olyan boldog legyek, amire vágyom.

Olvasd el ezt is:

No Comments