Mindenkinek, aki valaha cserben hagyott: köszönöm!

Soha nem gondoltam, hogy egy ilyen összegzést fogok írni, és azt sem, hogy ezt könnyű szívvel teszem.

Talán most te vagy az, akinek szüksége van ezekre a szavakra, így hát remélem, hogy egy kis vigaszra lelsz általuk.

Azok az emberek, akik szerint nem vagy elég jó, nem vagy elég ügyes, tehetséges, vagy csak szimplán nem tudnak kezelni, mert más vagy, sok vagy, ilyen vagy, vagy épp olyan, tudd, hogy nem véletlenül jönnek az életedbe.

Ugyanis tőled függ, hogy hogy reagálsz rájuk.

Elhiszed, amit mondanak? Rosszul fogod érezni magad a véleményük miatt? Igen, lehet, hogy átmenetileg nem lesz kellemes, és te is meg fogod kérdőjelezni az értékeidet. De egy biztos, ezek nélkül a “kritikák” nélkül nem fogsz megtanulni kiállni magadért.

Könnyű belesimulni az életbe, ha mindenki szerint szép vagy, tehetséges, értékes, és mindent szuperül csinálsz. Egy egyébként a szocmédia hatalmas csapdája: elhisszük, hogy tökéletesek vagyunk. Pedig dehogy. Mindenki más, mindenki csiszolatlan, mindenki éles a széleken.

(Az egy másik kérdés, hogy a médiában tökéletesnek hitt emberek hogy rogynak össze, amikor először találkoznak a való világgal.)

A kérdés az: elhiszed, amit mondanak, vagy megtanulsz kiállni magadért, elérni, amit akarsz akkor is, ha csak kevesen bíztatnak.

Elhiszed, hogy jó vagy, értékes vagy? Vagy mások mércéjéhez méred magad?

Meg fogod bánni tíz év múlva, hogy nem tettél meg dolgokat csak azért, mert mások szerint alkalmatlan voltál rá? Elpazarlod az életed mások véleménye és elvárásai szerint, vagy hallgatsz a belső énedre és azt teszed, amit TÉNYLEG akarsz?

Én már tudom, hogy minden egyes ember, aki cserben hagyott, megbántott és belém rúgott az utamon, nem véletlenül jött az életembe. Nekik kellett megmutatniuk azt, hogy fel tudok állni újra és újra, hogy keményebb vagyok, mint gondoltam, és, hogy az igazi vágyaimtól még azok sem téríthetnek el, akik a legközelebb vannak hozzám. Mert nyilván az fájt a legjobban, amikor a szeretteim mondtak le rólam.

De ma már értékelem a sebeimet, tudom, hogy nem véletlenül szereztem őket, és azt is tudom: IDŐVEL mind begyógyulnak.

Olvasd el ezt is:

No Comments