Amikor csak szexre kellek…

Életem egyik legnehezebb leckéje volt, de miután megtanultam, sok fájdalomtól kíméltem meg magam.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy mennyire mások vagyunk. Van aki nehezebben dolgoz fel élményeket, csalódásokat, és van, aki (látszólag) sokkal könnyebben.

Én a nehezen feldolgozós, nehezen elengedős, mélyen megélős fajtába tartozom. Most már szeretem ezt a tulajdonságomat, valószínűleg regényeket sem írnék, ha nem lennék az a rágódós, megfejtős, mindent meg akarok ismerni fajta.

De ez nem volt mindig így.

Amíg nem találkoztam azzal a férfival, aki helyére billentette a világomat (ennek lassan kilenc éve), és amíg jártam az éjszakát, sokféle férfival, és kevésbé férfiakkal (remélem érthető ez a faramuci fogalmazás) találkoztam. Őket felismerni nem volt nehéz. Általában egy rövid beszélgetés után tudtomra adták szándékukat, amivel vagy él az ember lánya, vagy nem. Ez szerintem tisztességes dolog, van lehetőséged dönteni, megőrizni a méltóságod, a tartásod, a józanságod. Ha nem számítjuk az esténként elfogyasztott bor mennyiségét. Az, hogy valaki nem férfi, nem erre vonatkozott.

Van azonban a másik típus, akinek ugyanez a szándéka, ugyanez a végkimenetel van a fejében, de ez nem derül ki, csak a legvégén. Mondjam ki? Csak ágyba akar cipelni. Minden áron. Akár meddig tart is. Akármilyen út is vezet idáig.

A férfi vadászik. Ezt tudjuk. Elfogadjuk egy idő után, mert ez a helyzet, hiába csattogtatjuk a nyelvünket és lóbáljuk az öklünket, hogy mi egyenlő bánásmódot szeretnénk. Francokat. Szeretjük, ha udvarolnak nekünk, szeretünk meghódítva lenni, és szeretünk ficánkolni ebben a szerepben. De ez mindkét fél számára úgy tisztességes, ha nyílt lapokkal játsszunk. Illetve a férfi ismérve az is, ha elfogadja a nemleges választ.

Magyarán: légyszi ne vezesd elő az esküvői harangokat, ha csak meg akarsz dugni. Már bocs.

Nincsen semmi baj a hódítással és a játékkal, ha mindkét fél tudja, hogy mik a szabályok.

Nincs semmi baj azzal sem, ha ez a játék hónapokig eltart. Mert akkor a végén nem állok ott hülyén, hogy jééé… ez meg hová lett másnap reggel, amikor előtte hónapokig minden órában felhívott?

Amit fiatalon nem tudunk (legalábbis én, a bohó nem tudtam), hogy néhány férfi hónapokig, akár évekig is talonban tud tartani, majd ha megkap eltűnik. Igen. Mert hiába ölt az udvarlásba időt, akkor is csak szexre kellettél. Semmi másra. Meg az egójának, mert valószínűleg jó csaj vagy.

Ha ezen túl tudsz lépni, és megérted, hogy ha UTÁNA szó nélkül eltűnik, akkor a lelked soha nem érdekelte, akkor nyertél. Persze tisztességesebb lett volna ha, ezt közli ha nem is ELŐTTE, de legalább…

Nincs szükséged olyanra, aki szó nélkül lelép, pláne, ha előtte eljátszotta a trubadúrt.

Hidd el.

Persze, pörögsz még rajta, visszagondolsz a szavaira de a lényeg ugyanaz: megkapott, elment, nem jön vissza.

Sorry.

A fájdalmat, amit okozott érezni fogod, de végül tanulsz belőle, mint mindenből. Többek közt azt, hogy aki komolyan érdeklődik irántad, az nem lép le szó nélkül.

Olvasd el ezt is:

No Comments