Élettörténetek: Christopher Reeve, a Superman, akinek tragédiája rengeteg dologra tanít minket

A hős egy hétköznapi egyén, aki az erejét arra használja, hogy kitartson a rettenetes akadályok ellenére is.”

Ilyen igazi hős volt Christopher Reeve is, miközben élete egyáltalán nem volt hétköznapi és szokványos.

Az 1952. szeptember 25-én született színész már több Broadway darabban és filmben játszott, mielőtt 1978-ban Superman karaktere meghozta volna számára a nagy áttörést. A film készítői addigra már több, mint három éve keresték a megfelelő személyt, míg végül 35 nappal a forgatás kezdete előtt rátaláltak a sármos Reeve-re.

193 centiméteres magassága és sovány testalkata miatt eleinte nem hitt saját sikerében, ezért a producerek azt javasolták, hogy viseljen műizmokat a jelmez alatt, de ezt a színész visszautasította. Helyette inkább egy intenzív edzésprogramba fogott, melynek eredményeképpen két hónap alatt 14 kilogramm izmot növesztett magára. És mire a film a mozikba került, Christopher Reeve már maga is szupersztár lett.

A jóképű és éleseszű színész arra törekedett, hogy minél többen megismerjék és megbecsüljék színészi képességeit. A szuperhős szerepét is azért fogadta el, mert előre látta, hogy ez a mitikus karakter egészen megváltoztatja majd a róla kialakult képet.

A szuperhősről szóló film olyan sikeres lett, hogy ezután még három további rész készült belőle, melyeket ugyan nem mindig méltattak a kritikusok, Reeve színészi teljesítményét mégis elismerték. Az évek során aztán az energiáit a filmek helyett, inkább a lovaglásra és környzetvédelmi ügyekre fordította. Kiváló lovasként állt rajthoz egy 1995. május 27-én megrendezett lovas versenyen is, ahol lovával, Buck-kal éppen a harmadik akadály felé tartottak, amikor a ló az akadály előtt hirtelen megállt. A színész lerepült a lóról. Esés közben a keze beleakadt a kantárszárba és az akadály mögött a fejére érkezett, melynek következtében két felső csigolyája összetört.

Mintha egy hóhér csapott volna le rá egy bárddal:
a színész nyaka és gerince nem volt többet kapcsolatban. Több, mint öt hétig küzdött élet és halál között, és amikor végre magához tért, az orvosok szembesítték a rettenetes hírrel: válltól lefelé teljesen lebénult. Testének kilencven százalékát soha többé nem tudta érzékelni és élete végéig lélegeztető gépre volt szüksége.

Nagyon nehéz időszak vette kezdetét, melynek során több igen kockázatos műtétet kellett végrehajtani rajta és mindössze ötven százalék volt az esélye annak, hogy túléli. Legjobb barátja, Robin Williams azonban végig támogatta, sőt egyik alkalommal éppen Williams humora volt az, ami átsegítette Supermant a nehezén. Történt ugyanis, hogy Reeve mozdulatlanul, rettegve várta a műtétet, amikor egy őrült orvosnak látszó ember berontott a szobájába és közölte vele, hogy ő a proktológus és most azonnal meg fogja vizsgálni. “Sikerült megnevettetnie és akkor képes voltam elhinni, hogy minden rendben lesz.” – nyilatkozta később.

Christopher Reeve élete alapjaiban változott meg, amelyben mások segítése és orvosi kutatások támogatásáé lett a főszerep. Feleségével létrehozták a Christopher és Dana Reeve Alapítványt és a Reeve Irvine Kutatóközpontot, hogy segítsenek megtalálni a gyógymódot a gerincvelő sérülés következtében kialakult bénulásra. Egészen ötvenedik születésnapjáig mindenhol azt nyilatkozta, hogy egyszer talpra áll, bár orvosai ennek nagyon nem örültek, mert úgy gondolták, hogy ezáltal hamis reményeket táplál a többi emberben, akiknek megsérült a gerincvelőjük.

Mindeközben a színész folyamatosan kezelések alatt állt, majd valamivel több, mint öt év elteltével, enyhe, de mégis figyelemreméltó változások történtek: meg tudta mozdítani ujjait, érezte a tűszúrást és a különbséget hideg és meleg között. Élő példája és hősi szószólója lett a fogyatékkal élő embereknek. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy minél több egészségügyi fejlesztés történjen és elkötelezett támogatója lett az őssejt-kutatásnak. Soha nem adta fel a reményt, hogy egy napon megtalálják a gyógymódot a bénulásra, a cukorbetegségre és az Alzheimer-kórra.

Alapítánya, a Christoper Reeve Paralysis Foundation dollármilliókkal támogatta a kutatásokat. Míg arról álmodott, hogy a bénulása nincs többé, a valóságban nem tudhatta mit tartogat számára a jövő.

2004. október elején egy fertőzés következtében ismét kórházba került. Azonnal antibiotikumos kezelést kapott, de még aznap este kómába esett, majd 18 órával később 52 éves korában meghalt. Felesége Dana két évvel élte túl…

Christopher és Dana Reeve alapítványa a mai napig működik, gyermekeik viszik tovább a pár munkáját, örökségét.



No Comments