Gyomros a tévé előtt, avagy a Trónok harca lezárása, ami egy rettenet volt…

Legalábbis szerintem. Ez egy szubjektív anyázás, egy rajongó tollából, aki jelenleg főszerkesztőnk, Hidasi Judit. Természetesen spoileres írás.

Ha még nem láttad a Trónok Harca nyolcadik évadát, vagy az utolsó részt, akkor ne olvass tovább. Spoilereket is bőven sorjázok.

Rögtön az elején elmondom, hogy nem azért nem szerettem a finálét, mert divat most NEM szeretni. Én az utolsó percig bíztam, szerettem, kiálltam érte. Aztán ahogy legördült a vége főcím, ez elmúlt.

Bárki, aki az elmúlt 10 évben leült a Trónok harca elé tudta, hogy mit kap. Fantasztikus, több szálon futó cselekményt, kiszámíthatatlan, gyakran 180 fokos fordulatokat, szürke (se nem jó, se nem rossz) karaktereket, akik úgy tartják lebegésben a sztorit, hogy igazából soha nem lehet tudni, hogy ki, mire vetemedik.

A televíziós történelem legnépszerűbb és legjobban hypolt sorozatának pont az volt az erőssége, amit sikeresen kinyírtak az utolsó három, szigorúan véve az utolsó kettő évadban.

Pedig a rajongók reménykedtek, hogy ha kimarad egy év, akkor a szerzők összeszedik magukat, odateszik magukat és úgy állunk majd fel a finálé elől, hogy azonnal újra akarjuk kezdeni az egész sorozat nézését, mert hát annnnnyyyyira jóóóó volt!

Ja, nem.

Vártam a finálét, bíztam benne, hogy ez az évad egy komoly stratégiai megvezetés, és az utolsó pillanatban jönni fog egy WTF?…

Először a harmincharmadik percnél néztem rá az időre, hogy meddig kell még itt majszolnom a tortillát, mert halálra unom magam. Többször ránéztem a telefonomra, ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagy csavar, az ördögi terv, amiben az utolsó percig reménykedtem, hogy valahogy mégis megérkezik, és akárcsak egy hatalmas gyomros belémüt, én pedig boldogan csettinthetek, hogy hát ezért volt a nagy előkészítés, de nem érkezett…

Vártam, hogy Bran visszarepít minket az időben, hogy mégicsak minden halottból más lesz, hogy érkeznek még sárkányok, vagy egy másik trónörökös, vagy úgy egyáltalán… történik végre VALAMI.

Nem történt. Azon kívül, hogy Havas Jon végül mégiscsak megsimogatta a farkasát, más esemény nem volt, ami legalább egy kicsit megváltoztatta (volna) a szívem dobogását.

De nézzük akkor tételesen, hogy melyek voltak azok a dolgok, amelyektől teljesen elszállt az agyam, és egyszerűen nem értettem, hogy valamit magára adó forgatókönyvíró hogyan hibázhat ekkorát. Ráadásul úgy, hogy nem egy ember dolgozik a könyvön, hanem egy egész stáb. És nem hajnalban egy 12 órás műszak után, hanem nonstop, munakidőben, full megfizetve, és egyéb dolga sincs.

Dany megőrülése és Királyvár lemészárlása

Amíg megkondultak a harangok, és arra vártunk mi történik, én is izgultam kicsit, nem tagadom. De tény, ezt az egész “mad queen” Khaleesi megőrül dolgot olyan összecsapva intézték el, hogy rettenet. Mémnek jó, de most komolyan… Az egész karaktert agyonvágták kábé hetven perc alatt. A láncok leverője, a feminista mozi ikonja egy epizód alatt romba dőlt. Semmi értelme nem volt az egésznek. Úgy nagyjából felhúzni hét évadra egy hőst és aztán agyonvágni? Az ötlet nem rossz, a kivitelezés gyenge.

A mások

Ha már agyonvágni… A kékszemű halálbrigád fenyegetése állandó izgalomba tartotta a nézőket, adott egy olyan szálat, amire mindig érdemes volt várni. Aztán jött Arya (a semmiből) és az egész holtak serege elhullt. Vagy mi. Én még az utolsó képsornál, amikor John kilovagol az Őrségből, is arra vártam, hogy valahol megvillan egy kék szem, és fordul a kocka, kikacsint a jövő a tévéből, ami sötét és tele iszonyattal… De nem. Sietni kellett ezzel is. Ötlet nem volt.

Cersei és Jamie halála

Szép, szép, de minek. Én már ott sírva röhögtem, amikor Cersei leosont Sandor mellett a lépcsőn. Nem mintha az “erkélyrőllenézborospohárral” – on kívül lett volna bármi szerepe ebben az évadban. Most komolyan. Bárki jobban utálta őt ennek az évadnak a hatására? Mert elvileg ez volt az írók célja. A halála pedig… eh. Jár viszont a pont Tyrionnak, aki felfedezi a holttesteket. Azért felvillant a színész nagysága, habár csak néhány percre.

Tyrion élete és halála

Hogy került Jon a börtönbe miután Drogon elvitte a holttestet? Miért nem vágta el az amúgy is totálisan brenkós Szürke Féreg a nyakát? Miért nem jutott erre a sorra az “áruló” Tyrion? És hogy lett Branből király? És főleg, miért? Jó értem én, hogy minden tudás a fejében… de… A nyolcadik évad (szerintem) Dany mellett hatalmas karaktergyilkolászásának áldozata Tyrion. Ő volt az, aki remekül szőtte a cselt, akinek mindig volt egy-egy pillanata ami miatt az ember a szívébe zárta még úgy is, hogy ne felejtsük el, ő is hidegvérű gyilkos.

De eredetileg ebben állt a Trónok harca varázsa. A remek írásban, a remek karakterekben, ahogy az “öreg” játszott az olvasókkal, mint macska az egérrel. Azt gondoltunk egy-egy szereplőről mindig, amit ő éppen akart.

Tyrion a végére politikus lett, tisztes polgár. A király segítője. Egy halálosan unalmas magyarázattal. Ennél még az is jobb lett volna, ha ő is az Őrségbe kerül.

Egyébként volt bármi értelme Varys levelének? Azzal mi lett? Csak úgy kérdezem…

Arya sorsa

Imádom Arya-t. Az egyik kedvenc karateremmé nőtte ki magát az évek során és talán őt kímélte leginkább az utolsó évad. De volt valami értelme az ötödik részben a nagy túlélő futásnak? Hová építkeztek az írók ha nyilvánvalóan nem Ő lett Dany gyilkosa? Szinte nem is láttuk a fináléban csak a hajón, amint elvitorlázik a semmibe…

Havas John vezeklése

A végére annyira unalmassá vált, hogy tényleg jó helyen van az Őrségben, aminek ki tudja mi az értelme így. Ahogy. Volt bármi értelme annak, hogy kiderült róla, hogy ő is Targaryen? Hová lett ez a szál? Ha már ennyire megágyaztak neki, miért nem ült rá a trónra? Mert Szürke Féreg azt mondta? Na ne már… Vagy nem akarta? Végülis?

Összességében olyan volt a vége, mint a Gyűrűk Ura. A barátok elbúcsúztak a parton, minden a helyére került, szépen és demokratikusan uralkodnak a Stark gyerekek, ami tök jó. Csak éppen dögunalmas.

Nem ezt kértük. Nem ezt vártuk. Csalódtunk. De legalább a Starbucks profitált belőle. Nem is keveset…

(Ez is egy vélemény. A tiéd mi? Oszd meg velünk.)

Amikor még volt értelme nézni:

No Comments