Leszel-e társam az úton, amit be kell járnom?

Ott leszel-e akkor, amikor eltévedek és te sem tudod a válaszokat?

Nem vagyok benne biztos, hogy oda érkezünk-e meg, mint ahová elindultunk. Sőt, ma, most, inkább azt gondolom, hogy teljesen máshová fogunk érkezni.

De azért menjünk…

Ha te velem vagy, én bárhová elmegyek. Ha te fogod a kezem úgy érzem mindenre, bármire képes vagyok.

Tudom, hogy nélküled is mehetnék, nélküled is útra kelhetnék, de nem akarok. Ez most az az út, amit veled szeretnék bejárni.

Tudom azt is, hogy millió akadályt kell majd leküzdenem, és lesz olyan, amiben tudsz segíteni, és lesz olyan, amelyben nem.

De valahogy, életemben először úgy érzem, hogy megtaláltam azt, aki nem hagy cserben. Megtaláltam azt, aki talán nem lesz velem a legvégéig, de az utolsó pillantig meg fogja próbálni.

Megtaláltam azt, aki nem adja fel addíg, amíg én is kitartok.

És ezt köszönöm neked.

Feladatot kaptunk onnan föntről, méghozzá azt, hogy ami most ránk vár, azt ránk szabták pontosan. Te és én fogunk megbírkózni a jövővel, azzal, ami előttünk áll, legyen az jó, vagy rossz.

Nem tudom, hogy gyorsabb vagyok-e egyedül, vagy, hogy velem leszel-e az út végén.

Azt sem, hogy megérdemeljük-e azt, hogy együtt maradjunk, de egy biztos. Én megteszek mindent, amit tudok. Megteszek mindent, hogy az utunk ne legyen hiába való.

Együtt indulunk el, de, hogy együtt érkezünk-e meg, azt nem tudom… Senki sem tudja.

Nem lesz könnyű, de menjünk. Fogjuk egymás kezét, addig, amíg lehet.

Olvasd el ezt is:

No Comments