Suttogd bele a nyári éjszakába, ami fáj…

Mind voltunk már úgy, ahogy te. Talán nem pont ott tartunk az életünkkel, de voltunk már lent, éreztük már a fájdalmat.

Lehet, hogy azt hitted örökre maradni fog, aztán mégis elment. Kérlelhetetlenül csapott arcon a valóság: másnak hitted.

Suttogd az éjszakába, hogy dühös vagy, és szorítsd ökölbe a kezed.

Lehet, hogy ez az év nehezebb volt, mint az előző, és úgy érzed, hogy elérkeztél a törésponthoz, amikor már nem tudod honnan meríts erőt.

Áll ki az ablakba és suttogd: elfáradtam, de nem akarom feladni. Érezd, hogy megremeg a gyomrod az igazságtól. Lehet, hogy tényleg ez az utad?

Lehet, hogy olyan fájdalmad van, amin egyedül nem tudsz úrrá lenni. Lehet, hogy segítséged kéne kérned, de eddig még nem tetted.

Vegyél egy nagy levegőt és suttogd el a Holdnak: nem vagyok gyenge azért, mert szükségem van segítségre.

Lehet, hogy már hónapok óta tudod, ez az időszak is nehéz, nem boldogulsz a számlákkal az életeddel, azzal, hogy nem jut arra, amit szeretnél.

Állj meg egy percre, nézz fel a csillagokra és érezd, hogy nem vagy egyedül. Az életed nehéz, de te mindent megteszel, hogy könnyebb legyen.

Suttogd bele az éjszakába, hogy hiszel abban, hogy minden egy terv része, és ha keményen is dolgozol tudod, hogy ennek meg lesz az eredménye. Suttogd bele a sötétségbe, hogy még bírod egy picit, még nem adod fel. Értékes ember vagy, aki tudja mit csinál.

Lehet, hogy hetek óta sírva alszol el, és sírva ébredsz, és minden erődre szükséged van, hogy végigcsináld a napodat.

Suttogd bele a szélbe, hogy jó ember vagy, és megérdemled az enyhülést. Megérdemled, hogy boldog legyél.

Suttogd bele a semmibe, hogy megérdemled a könnyebb és boldogabb életed.

Aztán állj még egy percet és hidd el. TÉNYLEG hidd el, hogy megérdemled.

No Comments