Túl sok vagyok, ugyanakkor nem vagyok elég?

Tudom, hogy pontosan érted mit takar ez a furcsa kérdés…

Elég volt ebből. Magam mögött hagyom azt a világot, azt az érzetet, hogy egyszerre vagyok túl sok és túl kevés.

Túl sok vagyok, mert túl hangosan nevetek.

Túl sok vagyok, mert elhiszem, hogy az álmok valóra válhatnak, és ezért teszek is, nem csak dumálok.

Túl sok vagyok, mert képes vagyok rengeteg dologra, egyedül.

Túl sok vagyok, mert van véleményem, amit ki is merek mondani.

Túl sok vagyok, mert elvárásaim vannak azok felé, akikkel kapcsolatban vagyok. (?)

Túl sok vagyok, mert képes vagyok totális függetlenségre.

Túl sok vagyok, mert túlságosan szeretek.

Ugyanakkor.

Nem vagyok elég jó, hogy valakinek én legyek AZ.

Nem vagyok elég, hogy elköteleződjön.

Nem vagyok elég, hogy mellettem döntsön.

Nem vagyok elég, hogy megnyíljon.

Nem vagyok elég, hogy megkapjam azt a szerelmet, amire vágyom.

Nem vagyok elég, hogy elköteleződjön.

És mégis…

Nem tehetek mást, mert ilyen vagyok.

Nem tehetek mást, mert ha változom is, mint minden ember, önmagamat nem tudom megtagadni.

És nem is akarom.

Azt viszont megtehetem, hogy aki nem fogad el, vagy megbánt, vagy kétségeket ébreszt bennem azt nem dédelgetem tovább.

Aki nem fogad el, és nem szeretettel közelít hozzám, azt megtanulom elengedni.

Talán nem lesz könnyű.

De megérdemlem, hogy megpróbáljam.

Mert hiszem, hogy az az ember, akinek nem vagyok elég jó, annak nincs helye az életemben.

Olvasd el ezt is:

No Comments