Állj a tükör elé meztelenül, és mondd ki, hogy szép vagy!

Nem könnyű. Soha nem volt az.

Most éppen a hetedik könyvemen kellene dolgoznom, de már napok óta motoszkál bennem egy gondolat, egy levél miatt, amit egy fiatal lány írt nekem néhány nappal ezelőtt az írói oldalamra.

Nem nagy dolog, és nem is kavart volna fel, ha nem érintett volna meg mélységesen. Azt kérdezte, hogy mindig tudtam-e, hogy egy nap megtalálom életem szerelmét. Tudtam-e, hogy nem maradok egyedül, mert ő már nagyon régóta szingli és elkezdett lemondani a dologról.

Annyi mindent mondtam volna neki. Ha egy asztalánál ültünk volna, töltöttem volna egy pohár bort 

és meséltem volna neki az életemről.

Hogy tudtam – e, hogy megtalálom életem szerelmét? Hát persze! Talátam egyet, aki annyira pofán vágott érzelmileg, hogy könyvet is írtam róla (Rozéfröccs) és évekig nem tudtam túltenni magam a csalódáson, hogy ez a fantasztikus és sármos pasi nem akart engem. Aztán megtaláltam újra, és két év után megcsaltak, elhagytak, megrágtak és kiköptek. Ezen is évekig vekengtem, aztán megértettem, hogy úgysem lett volna ebből semmi. Aztán megtaláltam újra, és ezúttal… maradt.

Hogy örökre maradni fog-e? Nem tudom. Majd az istenek, az Univerzum és mi eldöntjük. Egy biztos, életemben először van felnőtt kapcsolatom, immáron kilenc éve. Boldogságban és elfogadásban élek, bár nem vagyok minden nap boldog.

Néha annyira utálom ezt a pasit, hogy vödröt húznék a fejére és igen, néha úgy ordítunk egymással, hogy zeng a ház.

Tehát lehet, hogy egyedül öregszem meg?

Bármi lehetséges… De azt meg fogom próbálni, hogy amíg együtt vagyunk emberek tudjunk maradni.

Magunk, a szerelmünk és a kisfiúnk kedvéért.

Most, túl a negyvenen megtanultam, hogy bárki, bármit mondhat neked, ha te nem szereted és nem fogadod el magad, legalább a hét három napján, akkor megette a fene az egészet.

Ha te nem vagy képes megtalálni a minimális szépséget a mindennapokban, az értéket a munkádban, és a türelmet a kapcsolataidban akkor más nem fogja neked elmagyarázni, hogy hol keresd.

Kell, hogy képes legyél rá, hogy adj.

Magadnak.

Szavakat, amelyek megerősítenek.

Mondd el magadnak a tükör előtt, hogy szép vagy, még akkor is, ha nem érzed így. Mondd el egyszer, kétszer, tizenötször ha kell.

Mert kell, hogy legyen erőd elismerni a munkát amit az életedbe raksz.

Nem könnyű a tökéletlen testünket szeretni, nem könnyű a tökéletlen életünket szeretni, de mindkettőből csak egy van.

És hidd el, sokkal könnyebb, ha ezt az utat választod. És vidámabb is…

No Comments