5 dolog, amit ma már nem divat megtanítani a gyereknek, pedig nagyon kéne… (Szerintünk.)

Sokszor úgy érezzük, hogy elmúltak azok az idők, amikor bizonyos értékek és viselkedési normák még számítottak és lassan már az előzékenység és a kedvesség is luxusnak számít. Az innováció és a modern vívmányok túl gyors ütemben vették át felettünk az uralmat és egyre inkább úgy tűnik, hogy elfelejtettünk viselkedni és ami még rosszabb, átadni ezeket az alapvető dolgokat a gyermekeinknek.

De mivel keseregni most sem akarunk, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy az innovációt magunk mellé állítva valamit visszacsempészünk ezekből az értékekből. Íme azok a nevelési elvek, amelyek mentén még az idősebb generáció felnőtt és amelyeket ma már egyre kevésbé tanulnak meg a gyerekek… szerintünk legalábbis. Üdítő kivételek persze most is vannak, és reméljük lesznek is.

Alapvető udvarias szavak

Mindig kérem a gyerekeimet, hogy használják az udvarias formulákat. Bár néha hajlamosak megfeledkezni a “kérem és köszönöm” szavakról, én azért nem adom fel, és kitartóan felhívom rá a figyelmüket. Mert nagyon udvariatlan dolog nem megköszönni valakinek, ha megcsinált valamit, amire megkértük. Számunkra az is fontos, hogy minden reggel köszöntsük egymást és búcsúzáskor vagy hazajövetelkor puszival köszönünk egymásnak. Ha pedig belépünk valahová vagy távozunk valahonnan, akkor hangosan és érthetően köszönünk.

Megjelenés fontossága

Sokan úgy indulnak el otthonról, hogy az arcukon teljes a pompa, de az már kevésbé fontos, hogy a ruházatuk is alkalomhoz, helyhez (és időjáráshoz) illő legyen. Tudom, nagyon fellazultak az öltözködési normák, a színházakban és egyéb kultúrális helyeken már farmerben és pulcsiban is meg lehet jelenni. De amikor ilyet látok, mindig az az első gondolatom, hogy az illetőnek ez nem egy különleges alkalom, ő nem szeretné kirittyenteni magát? És vajon a színészek játéka nem érdemel meg annyit, hogy megtiszteljük őket azzal, hogy tisztességesen felöltözünk? Hiszen amikor egy születésnapra megyünk, akkor is felvesszük a legszebb ruhánkat. Ugye?

Megfelelő hozzáállás

A megfelelő öltözékhez kapcsolódik és egyébként mintha elfelejtettük volna, hogyan is kell viselni egy ruhát és hogyan illik viselkedni benne. Mert hiába veszünk fel egy csinos ruhát, ha közben slamposan viselkedünk, dobáljuk a tagjainkat, kiabálunk és az összehatásunk minden, csak éppen nem elegáns.

Asztali ügyek

Ha manapság elmegyünk étterembe, akkor láthatjuk, hogy mindenki könyököl az asztalon. Néhány évtizeddel ezelőtt – még az én gyerekkoromban is – tudvalévő volt, hogy nem könyökölünk az asztalon. Ahogy nem csámcsogunk, nem szörcsögünk és nem is falunk kismalac módjára, hanem késsel és villával eszünk. Ha minket még megtanítottak ezekre a dolgokra – ahogy arra is, hogyan kell rendesen fogni a evőeszközt, vagy hogy étkezés után megtöröljük a szánkat és azt mondjuk, köszönöm – mi miért nem tanítjuk meg a saját gyerekeinket? Miért nem fontos már?

Levenni a sapkát, ha bemegyünk valahova.

Régen a férfiak levették a kalapjukat, sapkájukat, ha bementek valahová. A tisztelet jeleként. Bár az etikett szabályok sokat változtak az idők folyamán, azért ez is egy amolyan örökérvényű illemszabály, amellyel kifejezzük mások iránt a tiszteletünket. Ezért talán még nem késő és jobb, ha minél előbb megtanítjuk gyermekeinknek, hogy ha bemegyünk valahová – vagy éppen az iskolában – levesszük a fejfedőt.

Te mit tennél hozzá a listához?

Olvasd el ezt is:



No Comments