A legnagyobb baj a *modern* szerelemmel, hogy úgy érzed, bármikor helyettesíthető, lecserélhető vagy…

Már nem a szívfájdalom, vagy az árulás, vagy a megcsalás. Addig el sem jutsz. A legnehezebb rész, hogy felejthető vagy, helyettesíthető, szinte azonnal.

Ez pedig nagyon, nagyon szomorú, és kemény meló túltenni magad rajta.

Pontosan ezért érzed úgy, hogy bár el sem kezdődött, mégis pokoli nehéz átvészelni, hogy eltűnt az illető. Pontosan ezért olyan nehéz elviselni, hogy egyik nap még egész nap kapcsolatban van veled, másnap pedig nem jön üzenet.

Gondolj csak bele… úgy érzed, hogy valaki komolyat és különlegeset találtál, akivel van kapcsolódási pontod. Akivel, úgy érzed, lehet beszélgetni, aki érti és érzi a válaszaidat, reakcióidat. Különleges. Ő is, és te is annak érzed magad. Aztán egy pillanat alatt eldob. Eltűnik. Magyarázat nélkül. Tehát nemhogy különleges nem vagy, hanem semmi. Mert különben hogyan tűnhetne el egyik pillanatról a másikra? Ha számítanék bármit, akkor miért nem akar picit több időt szánni rám, vagy arra, hogy ne lépjen le szó nélkül?

Ebben a szituációban teljesen mindegy, hogy mennyire vagy erős, és önbizalommal teli, még is azt fogod kérdezni magadtól, hogy ennyi volt? Ennyit érek? Semmit? Mitől gondolta meg magát? Miért pattintott ki az életéből?

… és még ha kapsz is lezárást… Inkább ne is kapnál. Jön egy csomó bullshit, hazugság, duma, magyarázkodás. Amitől nemhogy, jobb nem lesz, hanem talán még egy kicsit rosszabb. Ilyenkor is jönnek a kérdések, például, hogy miért néz hülyének a másik? Miért mondja, hogy nincs még kész egy kapcsolatra, amikor már pittyeg a telefonja és egy másikkal randizik? Miért mondja, hogy össze van zavarodva, amikor nyilvánvalóan NEM ez a helyzet? Miért kell hazudni?

Az ember ilyenkor frusztrált lesz és magában keresi a hibát. Talán jogosan, hiszen nem mindenkinek kell azonnal passzolni a másikhoz. A probléma nem ez. Hanem, amikor úgy érzed, a másik nem vette a fáradtságot, hogy megismerjen, csak úgy tett, mintha érdekelnéd. Persze, könnnyebb üzeneteket küldözgetni, mint tényleg ott lenni valaki mellett.

De tedd fel magadnak a kérdést, ha éppen téged is lecseréltek három hét üzengetés után valaki másra: tényleg ilyen kapcsolatot akarok? Tényleg valaki olyan kell az életembe, aki nem veszi a fáradtságot arra, hogy megismerjen? Tényleg egy telefonnal akarok randizni hónapokig?

Persze, jó érzés, ha valaki folyton üzen, és gondolhatod, hogy ez is jobb, mint a semmi, de biztos ez?

Jobb a MAJDNEM kapcsolat, mint a semmilyen kapcsolat? Jobb, ha valaki majdnem ott van, mintha nincs ott egyáltalán? Tudod, hogy ezek súlytalan dolgok, és ahogy jöttek, úgy el is mennek?

Éldd az életed, flörtölj, üzenj, menj bele ezekbe a próbálkozásokba is, de csak úgy, ha tudod, hogy valójában ezek nem kapcsolatok. Keveset jelentenek, inkább semmit. Ha el tudod viselni, csináld. Ha csak azért csinálod, mert más is csinálja, akkor gondolkodj el, hogy el tudod-e viselni az újabb és újabb “ghosting’-ot… El tudod-e viselni szomorúság nélkül, hogy a személy, aki írogat neked a szocmédiában, vagy bármilyen fórumon, másnap lehet, hogy már nem is lesz ott.

De ha ez fájdalmat okoz, akkor érdemes rajta elgondolkodnod, hogy ez lehet, hogy nem a te pályád…

Olvasd el ezt is:

No Comments