Amit az Életrevalók című filmből tanultam…

Spoiler: ez a történet egyszerűen minden egyes alkalommal elképeszt, megríkat, és elgondolkodtat.

Az Életrevalók című francia film idén már nyolc éves, mégis, újra és újra rácsodálkozunk, mert szinte az első kockától az utolsóig a képernyő elég szegez. Talán mert az alapja egy igaz történet, talán a kitűnő színészi játék, a zene, vagy a remek humor miatt?

Talán mindezek… Talán az édes-bús hangulata miatt. Legutóbb néhány hete néztem újra és egy dolog biztos, bátran ajánlom bárkinek, rengeteget lehet belőle tanulni.

Például a barátságról. A filmből kiderül, hogy sem anyagi, sem politikai, sem semmilyen korlát nem állhat két ember közé, akik “egyszerűen” minden törvény ellenére összebarátkoznak. Hiszen mennyire áll távol egymástól a bevándorló Driss és a multimilliomos francia Philippe? Nagyon… és mégis… kettejük közt egy életre szóló barátság alakul ki.

Aztán, ott van egy másik üzenet. Egy baleset, egy tragédia, bármilyen borzalmas is, nem vet véget az életednek. Talán a kerekesszékes milliomos már nem hitte, hogy még bármi jó várhat rá az életben a klasszikus zenén és a koncerteken kívül, de szerencsére esélyt ad Drissnek, aki fenekestül forgatja fel az életét. És milyen jól teszi.

Mert néha egyszerűen szükség van valakire, aki felébreszti a bennünk lévő gyereket. A jelenet, amikor a két férfi a sportkocsiban száguld végig Párizs utcáin az egyik kedvencem. Hiszen melyik kisfiú ne vágyott volna arra, hogy egyszer egy ilyen autót vezessen? Talán már Philippe is elfelejtette, hogy annak idején miért szeretett volna egy ilyen autót… hát ezért.

De nem csak Driss feszegeti a balesetben megbénult milliomos komfortzónájának határait, hanem fordítva is igaz. A nagyvárosi gettóban élő férfi soha nem kirándult volna a hegyek közé, és biztos, hogy magától nem ült volna fel egy siklóernyőre. De a barátja kedvéért megteszi. És átéli a természet csodáját.

Nekem azonban a legfontosabb ebben a filmben az, hogy igaz barátra találni, aki akkor is kirángat bennünket a bajból, fájdalomból és elkeseredésből, amikor már nem is vagyunk mindennapi kapcsolatban, maga a legnagyobb csoda.

Olyan csoda, amit ha megad az élet nem szabad elengedni…

Olvasd el ezt is:

No Comments