Ígérem, hogy ez a szomorúság nem tart örökké…

Most szomorú vagy. Elkeseredett. A szürke köd olyan sűrű, olyan tejfehér körülötted, hogy nem látod a kiutat ebből az állapotból. Remélem, azonban még emlékszel, hogy a szomorúság nem tart örökké.

Rendben van, hogy néha szomorú vagy. Az is, ha vannak olyan napok, amikor a szívedet túl nehéznek érzed a mellkasodban. Oké, ha néha fizikai fájdalom lüktet a lelkedben. Ahogy az is, hogy néha fogalmad sincs, mit érzel. Rendben van, ha nem tudod, mit kezdj a szomorúsággal.

Rendben van a zuhany alatt sírni…

Rendben van, hogy megengeded magadnak az érzéseidet…

Tudod, nem kell folyton magyarázatok után kutatnod, amivel ki tudod elégíteni a körülötted lévő emberek kíváncsiságát. Néha egy kicsit le kell állítani a világot, el kell távolodni tőle ahhoz, hogy meg tudjon tisztulni az elméd.

Rendben van, ha néha megbotlasz és elesel.

Az is, ha elveszettnek érzed magadat.

De mit lehet tenni ezeken a szomorú napokon?

Remélem, emlékszel még, hogy a szomorúság nem tart örökké. Bármilyen nehéz és irányíthatatlan is, meg fogod találni a fényt. Megtalálod az utat és a tisztaságot.

Remélem, még emlékszel, hogyan engedheted meg magadnak a boldogságot. Bármennyire is idegennek hangzik, tényleg remélem, hogy emlékszel rá. Még a szomorú napokon is adódhatnak olyan pillanatok, amikor a szíved egyszerűen megtelik örömmel és hálával.

Lesznek olyan napok, amikor nevetni fogsz.

Amikor megengeded a szeretet áramlását az életedben…

Amikor újra ragyogsz!

Remélem, emlékszel, hogy sem a boldog, sem a szomorú napokon nem vagy egyedül. Tanulj meg nyitni az emberek felé, engedd be őket, hogy fel tudjanak vidítani. Közben pedig emlékezz, hogy a szomorúság nem tart örökké.

Remélem, tudod, hogyan kell hinni…

Remélem tudod, hogy a rossz napokon is van miért élni…

…és remélem, meg fogod találni mindezt.

(Ludányi Bettina)

Olvasd el ezt is:

No Comments