Meg kell tanulnunk, hogy nem kapjuk meg mindenre a választ, bármennyire is szeretnénk…

Az élet nem adja meg rögtön minden kérdésedre a választ.  Nem is baj, hiszen vannak olyan válaszok, amelyek feldolgozásához és elfogadásához bizony még érned kell.

Nem érhetsz el minden célt és nem hozhatod meg az életed minden fontos döntését egyetlen pillanat alatt.

Az élet nem arról szól, ki ér hamarabb célba.

Nem egy verseny.

Egy adott tempóban zajlik, amit tisztelned kell. Nem ugorhatsz a történet végére, nem követelhetsz magadnak egyszerre mindent és nem tehetsz meg mérföldeket másodpercek törtrésze alatt.

Mindennek megvan a maga időzítése.

A maga lendülete.

Inkább bízz, minthogy kételkedj ebben. Hiszen időnként csak azért nem történnek meg a dolgok az adott pillanatban, mert még nem állsz készen rá. Először önmagadban kell rendet teremtened.

Meg kell tanulnod kezelni a kritikákat.

Meg kell tanulnod kiszállni az egészségtelen kapcsolatokból.

Meg kell ismerned önmagadat…

A fejlődés, a növekedés mindig tőled függ. Mindig attól, mennyi mindenre jöttél már rá, mennyi mindent tanultál és tapasztaltál meg. Az élet ezt mindig tiszteletben tartja. Csak azért, mert nem haladsz olyan gyorsan, mint elvárnád, nem jelenti, hogy valamit rosszul csinálsz.

Amikor éjszaka elindulsz az autóddal, csak annyit látsz az útból, amennyit a fényszórók megvilágítanak. Kilométereket teszel meg sötétségbe burkolózva úgy, hogy bízol a fényszórókban és a megvilágított útban.

Csak azt a pár métert látod…

A célt nem…

Mégis kitartóan haladsz felé.

Pár méter… Ez minden, amit látnod kell. Végül lépésről lépésre egy adott időn belül úgyis megérkezel oda, ahová menni akartál. És ha időközben akadály gördül eléd, akkor sem fordulsz vissza, hanem keresel egy másik utat. Ugyanez vonatkozik az életedre is. Ha valahol elakadsz, nem szabad feladnod, keress egy másik utat!

Tudom, most elveszettnek érzed magadat, mert fogalmad sincs, merre tartasz.

Elveszettnek érzed magadat, mert épp folyamatban van a változás.

Mint egy csíra, ami már kihajtott, ám ahhoz, hogy virágba boruljon, még sok időnek kell eltelnie. Ugyanakkor a rügy nem parancsszóra nyitja ki szirmait.

Az életed sem így működik.

Nem parancsra…

Nem csetintésre…

Folytasd a növekedést! Tedd meg a következő lépést, majd az azutánit is. Nem kell minden kérdésedre választ kapnod, nem kell önmagad legtökéletesebb változatának lenned ebben a pillanatban.

Időnként a növekedés váratlanul zajlik. Jobbá tesz, mint amit eredetileg hittél. Elvisz oda, ahová mindig is szerettél volna menni. Elhozza neked azokat az embereket, akik alig várják már, hogy az életed részei legyenek.

Az utadon vagy.

Növekedsz.

Bízz ebben!

No Comments