Ezt üzenem a nőnek, aki hajnali egykor még álmatlanul forgolódik

Túl sok minden van a fejedben. Túl sokat aggódsz. Néha egyszerűen csak meg kell engedned magadnak a pihenést.

Kedd éjjel van, egy óra. A szobád sötét, csak a Hold tompa fénye szökik be a függöny résein át. A takaró alatt fekszel, nyugtalanul rendezgeted a párnáidat, forgolódsz, próbálod megtalálni, hogyan lenne a legkényelmesebb.

Teljesen kimerültnek érzed magadat… Mégis ébren vagy…

Az elméd pörög, gondolatok száguldanak benne. A stressztől már fáj a nyakad és a fejed is. A tested szorong, zizeg, mint az elektromosság.

Szeretnél végre elaludni.

Nagyon.

Aludni és aludni addig, amíg úgy ébredsz fel, hogy minden rendben van. Ehelyett azonban megnézed a telefonod óráját, és rájössz: ha most elalszol, akkor mindössze öt órát alhatsz már csak, míg csörög a vekker.

Pedig még nem állsz készen a holnapra…

Nem állsz készen arra, hogy újra szembekerülj a világgal.

Amennyire szeretnél elaludni, annyira nem akarsz reggel felébredni. Szeretnéd egy kicsit elnyújtani az időt a most pillanata és a következő nap eljövetele között. Aludni akarsz, mert az elméd ég, a tested pedig vágyik a pihenésre. Aludni akarsz, hogy az álom enyhülést hozzon a kemény harc után.

De nem tudsz aludni, mert túl sokat aggódsz. Nem tudsz aludni, mert ma olyan nehéz napod volt. És tegnap.

Meg tegnap előtt is.

Napközben nem érezted olyan rossznak ezt az egészet, de most, az éjszaka közepén, a csendben a millió gondolatoddal, sokkal rosszabbul vagy. Elveszetten. Egyedül. És ha elkezdesz gondolkodni az összes olyan dolgon, ami nincs rendben az életedben, egyre mélyebbre merülsz a szorongásban.

Hogyan fogsz szembenézni a holnappal? Hogyan fogsz tudni mindent megtenni?

És most… Mindennek fejében… Holnapra még kimerült is leszel.

Azon imádkozol, hogy a kávé legyen a megmentőd.

Csapdába estél. Aludnod kell. Az alvás vigaszt nyújt, de félsz. Félsz elaludni, mert félsz attól, mit hoz a holnap.

De ne feledd!

Az éjszaka közepén minden rosszabbnak, minden félelmetesebbnek, minden fájdalmasabbnak tűnik. Csak te és a gondolatok a sötétben. És az elméd túl fáradt, hogy emlékeztessen a jóra. Túlságosan fáradt, hogy hitet adjon. Ráadásul senki sincs ébren, hogy segítsen.

Szóval csak te vagy… Meg az éjszaka…

De ne feledd, hogy nem minden valóságos, amire ebben a sötét órában gondolsz. A negatív gondolatok kerekednek felül, mert túl fáradt vagy, hogy emlékezz a jóra. Hogy megnyugtasd magadat. Hogy reménykedj. Túl fáradt vagy, hogy bátorságot és hitet találj.

Pedig a bátorság, a remény és a hit ott van benned.

Lehet, hogy mélyen, de ott van!

Holnap fel fogsz kelni és szembenézel a nappal. Meg az azt követővel is. Mert eddig az összes nappal képes voltál szembenézni és mindegyiket legyőzted. És egy nap minden sokkal jobb lesz. Mert örökké nem érezheted így magadat.

Nem lehet…

És tudom, hogy most minden rettenetes. Hogy kimerült vagy. Hogy félsz. És azt is, hogy sem a szíved, sem az elméd nem tud tenni most érted semmit. De, amikor eljön a holnap, akkor minden rendben lesz.

Lehet, hogy egy kicsit fáradt leszel, de tudod majd kezelni. És ha van valami, amivel egy kicsit könnyebbé tudod tenni a holnapodat, akkor hajrá! Bátran válaszd a könnyebb utat, ha szükséges. Tarts egy kis szünetet a munkahelyen. Mellőzz egy megbeszélést.

Tedd könnyebbé a napot, ha erre van szükséged!

És legyél türelmes!

Ne számold az órákat napfelkeltéig, inkább kapcsolj be egy pihentető zenét, koncentrálj rá és csak hagyd, hogy elpilledj. Tegyél meg mindent, hogy egy kis békét teremts az elmédnek.

Olvasd el ezt is:

No Comments