A legboldogabb emberek tudják, hogy a hit bőven elég…

Vannak emberek, akik tiszta szívvel hisznek és bíznak abban, hogy minden úgy alakul az életükben, ahogy nekik a legjobb.

Irigylem ezeket az embereket.

Akarom a hitüket.

Akarom az erejüket.

Akarom érezni azt, amit ők: hogy akkor is szilárd lábakon állnak, amikor a világ szétesik körülöttük. Akarom a megbocsájtásukat, amit akkor tanúsítanak, amikor összetörik a szívüket. Akarom érezni azt a könnyedséget, amit ők éreznek, amikor egyszerűen elengedik mindazt, amire nincs befolyásuk.

Akarom a lelki nyugalmukat…

Tudni akarom, hogy a hit elég…

Tudni akarom, hogy a sors írja a történetemet, és hogy sokkal szebb jövőt tervez nekem, mint amit el tudok képzelni. Tudni akarom, hogy Isten, az Univerzum, vagy hívjuk bárhogy, az egyetlen, akinek a szeretetére szükségünk van ebben az életben.

Irigylem ezeket az embereket…

Mert nem foglalkoznak világi örömökkel, az elmúlással, ideiglenes dolgokkal és azokkal az emberekkel, akik egyszerűen kilépnek az életükből. Ők már megtanulták, hogy mindaddig, amíg a boldogságuk más emberektől függ, mindig csalódni fognak. De ha a boldogságukat egy magasabb rendű erő kezébe teszik, akkor egyszerűen megnyugszanak.

Akkor mindig elégedettek lesznek…

Akkor minden reggel hálával a szívükben ébrednek fel… És mindenért hálásak – még a nehézségekért is.

Amikor az emberek megtalálják ezt az erőt, boldogok lesznek.

Amikor megértik ezt az erőt, megértik az életet.

Amikor vezetőjüknek választják ezt az erőt, valóban elkezdik ÉLNI az életüket.

Nem tudom, hogyan jutottak el idáig, de azt igen, hogy ez a végső igazság. Ez az, aminek köszönhetően elkezdheted élvezni az életed. Így maradhatsz nyugodt, erős és türelmes a fájdalmas időkben is.

Így gyógyulhatsz…

Mert miután rájössz, hogy a hit épp elég, soha nem kell megkérdőjelezned önmagadat, soha nem kell kételkednek önmagadban vagy a döntéseidben.

Ismét teljes leszel.

Ismét önmagad leszel.

Talán mindannyian össze vagyunk zavarodva. Fájdalmaktól szenvedünk és szomorúak vagyunk, mert fogalmunk sincs, hogyan viszonyuljunk ehhez az erőhöz – Istenhez, az Univerzumhoz. Még mindig nem értjük. Még mindig olyan dolgokat kérünk, amelyek nem szolgálnak minket.

A legboldogabb emberek azok, akik vakon bíznak ebben az erőben.

Irigylem őket…

Mert akkor is továbbhaladnak az útjukon, amikor ingataggá kezd válni a lábuk alatt a talaj. Nem aggódnak egy percig sem, hiszen pontosan tudják, hogy vigyáznak rájuk odafentről. Tudják, hogy védelmet élveznek.

Tudják, hogy szeretve vannak és ez elég.

Több mint elég…

No Comments