Ez az igazi *gond* azzal, hogy nagy szíved van…

Jószívűnek lenni nem rossz dolog. Legalábbis egy adott pontig. Például addig, amíg nem engeded meg magadnak, hogy érzelmileg és mentálisan is kimerülj.

Egy idő után az emberek rájönnek, számíthatnak rád. Mert te jószívű vagy…

Majd kezdetét veszi egy végtelen és ördögi ciklus, amelynek során egyre többet és többet törődsz másokkal, míg magadat háttérbe szorítod.

Odaadod a szívedet…

Amiből minden alkalommal elvisznek egy darabot. Így fog ez menni ki tudja meddig, hiszen benned nincs meg az, ami bennük. Nem tudsz csak úgy elsétálni és hátat fordítani, mint ők.

Az igazság az, hogy engeded őket elsétálni.

Engeded őket elsétálni, mert akkora szíved van, hogy simán figyelmen kívül hagyod a másik ember hibáit. Figyelmen kívül hagyod, hogy az erőfeszítéseid viszonzatlanok.

Ettől függetlenül továbbra is csak adsz és adsz.

Az emberek megkapják tőled a második esélyt…

Pedig valójában már rég az ötödik, hatodik és hetedik esélyükkel élnek.

Ez mérgező…

Mert több szeretetet adsz, mint amennyit kapsz. Ez a nagy szív nagy problémája. És tudod mit? Legtöbbször nemhogy kevesebbet kapsz vissza, olykor semmit.

De mégsem ez a legrosszabb…

Hanem az, hogy odaadod a szívedet, a lelkedet, de amikor neked lenne szükséged ugyanerre, az emberek eltűnnek.

Szóval mit lehet tenni?

Mert hát nem tudod egyszerűen kizárni a szívedet. Nem rossz dolog a szíved szerint cselekedni és a szívedre hallgatni. Sőt, nem szabad engedned, hogy ez a kemény világ egyre kisebbé tegye.

Helyette inkább…

Legyél továbbra is jószívű és adj szeretetet! De! Ismerd fel azt a helyzetet, amikor a nagylelkűséged nem talál viszonzásra. Azt a pillanatot, amikor elkezded teljesen kimeríteni a szívedet és a lelkedet egy másik emberért.

És amikor felismerted ezt…,

…állj meg!

Többé nem adhatod oda mindenedet! Nem merítheted le a lelked összes tartalékát valaki más miatt, aki nem viszonozza. Meg kell mentened önmagadat.

Légy jószívű, de közben tudd, mikor használják ki ezt.

Olvasd el ezt is:

No Comments