Ezért kérünk inkább élményt, mint játékot…

Csodálatos a gyerekek szeme, amikor kibontják a karácsonyi ajándékot és megpillantják, amire annyira vágytak. Mi szülők mindig ilyen boldognak szeretnénk őket látni. De nem csak sok játékkal tudjuk gazdaggá tenni életüket, hanem ott vannak azok az egyszerű dolgok, amelyekre emlékezni fognak egész életükben.

Mert mostanra eljutottunk odáig, hogy tele vagyunk játékokkal, egyszerűen nincs szükségük többre. Viszont szükségük van szeretetre, odafigyelésre, együtt töltött időre…

Szüleink és nagyszüleink sokat tudnak mesélni arról, hogy ők mivel játszottak gyerekkorukban: néhány bot vagy egy labda csodákra volt képes, és nem volt gyerek, aki unatkozott volna. Ott voltak egymásnak, ott volt a kreativitásuk és jobbnál-jobb játékokat találtak ki maguknak. Persze akkor még olyan egyszerű volt minden.

Most pedig a szüleink és a nagyszüleink pedig alig győzik kitalálni (és szerencsésebb esetben megvetetni velünk) a sok játékot, amivel szeretett unokáikat kényeztethetik.

Persze a gyerekek tavaly is odáig voltak és vissza, mert megkapták végre, amit annyira szerettek volna. Egymás után bontogatták a csomagokat, szinte fel sem fogták mi van bennük. Mi pedig lefagyva vizslattuk a hatalmas mennyiségben felszaporodott tárgyakat a lakásban: a befejezetlen kirakókat, a szanaszét heverő babákat, autókat és társas darabokat.

Végül már a gyerekeknek is túl sok volt, és megrészegülve a sok mindentől, hirtelen azt sem tudták, mihez nyúljanak. Mindeközben nagypapa és nagymama megélte gyerekkora vágyálmait…az unokáikon keresztül. Mi szülők pedig egyre csak azon törtük a fejünket, mit tegyünk el, hogy elférjenek az újabb játékcsodák.

Aztán, ahogy telnek-múlnak a hetek és hónapok, rájöttünk, hogy ez így nem jó. Közeledik az újabb karácsony és már most tele a lakás, mi lesz így megint Szenteste?

Selejtező üzemmódra kapcsoltunk, és a felszabaduló helyeknek hála fellélegzett az egész család és örvendezett a lakás. A nem használt játékok jó részét eladtuk vagy eladományoztuk, és közben jó volt belegondolni, hogy talán másoknak is örömet okoznak majd ezek a tárgyak.

És közben megfogadtuk, hogy idén máshogy csináljuk.

Jó előre megbeszéljük mindenkivel, hogy maximum egy ajándék per gyerek: az egyik nagyszülőtől, a másik nagyszülőtől, a dédiktől és az unokatesóktól… és szigorúan betartatjuk.

Így nem csak sok pénzt megspórolunk, de a rengeteg időt és energiát is, amelyet a játékok kitalálására, összevásárlására, majd kiszanálására fordítunk. Szerencsére a család is egyre együttműködőbb, mert megértették, hogy miért fontos annyira, hogy ne halmozzuk el a gyerekeket ajándékokkal.

A mi karácsonyi listánk ezért valahogy így néz ki, mert a gyerekeinknek valójában ezekre van szükségük:

  • művészeti kellékek: festékek és mindenféle alapanyagok, amelyekből alkothatnak
  • egy hétvége a nagyszülőknél (ez mondjuk nekünk is ajándék lenne)
  • egy mozieste
  • egy klassz kirándulás
  • sok közös élmény
  • egy új cipő
  • stb…stb…stb…

Te mit tennél hozzá ehhez a listához?

Olvasd el ezt is:

No Comments