Hogyan válhat újra *idegenné*, akit egykor szerettünk…?

Az emberek jönnek és mennek az életünkben. Vannak, akiknek csak egy oldal jut, mások fejezeteken keresztül velünk maradnak. Akárhogy is: idővel bizonyos emberek, akiket egykor szerettünk, újra idegenné válnak.

Érdekes belegondolni, hogyan vesznek kapcsolatok, amelyek egykor a mindenséget jelentették számunkra, idővel a semmibe. Hogyan felejtjük el őket. Hogyan kényszerítjük magunkat, hogy felejtsük el őket. Hogyan próbáljuk elterelni a gondolatokat róluk…

Egy barátról, akiért egykoron mindent megtettünk volna.

Egy szerelemről, amiről azt gondoltuk, hogy az örökkévalóságig tart majd.

Amikor az életünk valaki körül forog, nehéz egyik pillanatról a másikra leállítani. Hiszen az emlékezet fennmarad. Amikor olyan helyre tévedsz, ahol korábban együtt jártatok, újra fel fog ködleni előtted a vele töltött pillanat.

Vagy sorban állsz a kasszánál, meghallasz egy zenét, és rájössz, hogy újra ő jár a fejedben. Pedig nem akartad. Arra gondolsz, hogy talán sosem fogod tudni magad mögött hagyni az érzéseidet iránta, hiszen, akit szerettél, az örökre a részed marad. Ha nem, akkor nem szeretted őt igazán.

Mégis próbálkozol. Megerőszakolod a gondolataidat, hogy ne körülötte forogjanak és hogy még véletlenül se jussanak eszedbe a közös emlékek… Nem akarom elhinni, hogy az emberek így leírják egymást. Hogy ilyen könnyen törölnék a múltjukból a másikat, mert már nem számítanak többé egymásnak.

Tényleg ilyen jelentéktelen dolog lenne az egymás iránt érzett szeretet és szerelem? Mint egy ruhadarab, ami, ha kiszakadt, egyszerűen eldobod…? Tényleg ennyire nem számít az a sok boldog pillanat, az a sok szeretet és az a sok tanulság, amely ebből a kapcsolatból származott? Valószínűleg nem, mert addig-addig erőlködsz, hogy akit egykoron úgy szerettél, végül idegenné válik. Egy olyan emberré, akiről szinte el sem hiszed, hogy valaha közötök volt egymáshoz…

Tudod, mindannyian a saját kis univerzumunkban éljük az életünket. Néha ezek az univerzumok összeütköznek és egy rövid ideig átfedik egymást. Ez az ütközés megváltoztathat, rombolhat, okozhat fájdalmat, csalódást, de ugyanakkor fel is emelhet. Időnként egybeolvadunk, máskor pedig elengedjük egymást.

Néha találkozunk olyan emberekkel, osztálytársakkal, barátokkal, rokonokkal, szomszédokkal és szerelmekkel, akik hasonlítanak hozzánk. Ekkor úgy érezzük, mintha már ismertük volna egymást azelőtt és el sem tudjuk képzelni az életünket a másik nélkül. Összekapcsolódunk és együtt megyünk tovább.

Valójában mindannyian csak arra vágyunk, hogy egybeolvadhassunk egy másik kis univerzummal és szerethessünk. Még ha ez csupán egy rövid ideig tart is, a sorsunk egy ponton akkor is összekapcsolódott és ez a kapcsolat sosem vész el. Hiába kényszeríted hát magadat, hogy elfelejtsd, hiába váltok idegenné egymás számára, a múltatok néhány fejezete akkor is közös marad.

Olvasd el ezt is:

No Comments