Elegem volt abból, hogy én neked csak a második vagyok

Vannak olyan éjszakák, amikor álmatlanul forgolódom és azon gondolkodom, lesz-e valaha elég bátorságod engem választani. Amikor már nem mentegeted magadat, amikor már nem keresel kifogásokat, hogy miért nem lehetsz velem. Lesz ilyen? Szeretném, ha őszinte lennél velem…

Kíváncsi vagyok, eljön-e valaha az a pillanat, amikor hosszú távú terveket szövögetsz velem. Amikor teljes mértékben elköteleződsz mellettem. Amikor nem lesz az életedben senki más, csak én. Sajnos, mindketten tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni.

Mert túlságosan bizonytalan vagy. Mert nem tudsz dönteni köztem és közte. Mert egyszerűen egyikünket sem engednéd, mindkettőnket meg akarnál kapni. De ez nem így működik. Azt akarom, hogy legyél nyers és őszinte

Ez már nem működik közöttünk…

Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. Talán neked is annyira fáj, mint nekem. De az is lehet, hogy nekem jobban. Tudom, hogy mindazt a bizonytalanságot, amit tőled kaptam, magamnak köszönhetem, ám azt is, hogy ezért a döntésért a jövőbeli énem viszont hálás lesz.

Véget kell vetnem ennek. Bármi történt is közöttünk eddig, a jövőben nem engedhetünk ennek teret. Mind a ketten tudjuk, hogy egy vesztes játszma végén vagyunk és csak kerülgetjük az elkerülhetetlent. Nem tudod elképzelni, milyen nehéz ez nekem, de tartozom magamnak annyival, hogy megmentem magamat a jövőbeli szenvedéstől.

A csúf igazság az, hogy én mindig csak a második leszek neked. Mindig az a lány, aki csak ő utána jön. Mert neked ő az első. Mindig én leszek az a lány, aki egyedül marad a szobájában és csak sír. Közben próbálja kitalálni, hogy miért ennyire kevés? Miért nem lehet ő az első?

Mindig az a lány leszek, akit bár szeretsz, de nem eléggé. Nem teljesen. Az a lány, akivel törődsz, de nem annyira, mint vele. A lány, aki mindent megtesz, de még ez sem jó neked. Mindig az a lány leszek, akit másodszorra hívsz fel, ha ő nem veszi fel a telefont vagy túlságosan elfoglalt. Mindig csak egy biztonsági háló. A második választás.

Először az övé voltál, és ez nem fog változni.

Tehát ma szívességet teszek magamnak és önmagamat választom helyetted.

Köszönöm, hogy folyton azt éreztetted velem, nem számítok. Köszönöm, hogy eldobható szemétként kezeltél, amit bármikor újra felvehetsz, ha úgy akarod. Köszönöm, hogy sosem voltam elég fontos neked, és hogy elérted, hozzád igazítsam az életemet, mert neked így volt kényelmes, így volt megoldható.

Elég a várakozásból. Elég a reménykedésből. Már tudom, hogy sosem leszek az első. Sosem fogod elhagyni őt. Már ismerem a kemény valóságot. Bár te voltál nekem a Nagy Ő, az a szerelem, amit sosem fogok megbánni, az amelyik mindennél többet jelentett nekem, ez nem jelenti azt, hogy happy end van megírva számunkra.

Néha a nagy szerelmek nagy leckéket tanítanak nekünk, és mindaz, amit tőled kaptam, a legnagyobb volt. Köszönöm. Már pontosan tudom, mit kell tennem, és ígérem, soha többé nem hagyom, hogy bárkinek is csak a második legyek!

Olvasd el ezt is:

No Comments