Nőnapi történelem: nők, akik hatalmas dolgokat vittek véghez

Olyan sokan vannak azok a nők, akik a maguk korában igazi úttörőnek számítottak. Akik nem törődtek bele a társadalom által rájuk osztott szerepbe, hanem akaratuknak, intelligenciájuknak és az emberi jóságuknak köszönhetően valóra váltották az álmaikat. Így taposták ki az utat az utókornak és történetükkel azóta is inspirálnak bennünket. Ne felejtsük el őket soha.

Steinschneider-Wenckheim Lilly – az első magyar pilótanő

geocoaching.hu

1891-ben született Budapesten egy jómódú zsidó családba. Tizenkilenc éves volt, amikor egy repülőversenyt látva beleszeretett a repülésbe és innen már nem volt megállás. Eleinte csak a repülőgép stabilitását kiegyensúlyozó utasként versenyzett, majd Bécsújhelyen beiratkozott egy pilóta tanfolyamra és 1912. augusztus 5-én sikeres pilótavizsgát tett, így 21 éves korában ő lett hazánk első pilótanője. Ezután több repülőbemutatón és versenyen is részt vett, majd az I. világháború kitörésekor apja nem engedte, hogy pilótaként részt vegyen a háborúban, így ápolónőként dolgozott. Később férjével Csehországba, majd lányával Olaszországba, aztán Franciaországba költözött. Halálának helye és ideje nem egyértelmű, bizonyos források szerint 1975-ben Genfben, más források szerint 1977-ben Nizzában hunyt el.

Slachta Margit – az első nő a magyar parlamentben

mult-kor.hu

1884-ben született Kassán egy katolikus nemesi családba. Amikor apja rossz döntései következtében családja elszegényedett és Amerikában kezdett új életet, Margit itthon maradt, mert addigra már elkötelezte magát a nők védelme és a szociális munka mellett. A túl radikális feminizmust elutasította, de a másik oldalt is, vagyis azt a nézetet, mely szerint a nőnek a tűzhely mellett van a helye. A Keresztény Nő, majd új nevén a Magyar Nő című újság szerkesztője lett és rendszeresen publikált a nők érdekképviseletéről és választójogáról. 1918-ban belépett a Keresztényszociális Néppártba, majd az 1920. március 25-én tartott pótválasztásokon fölényesen nyert férfi ellenfeleivel szemben. Kétéves képviselői munkája alatt számos beszédet tartott a gyermekhalandóságról, az anyavédelemről, és a dajkaság korlátozásáról, amely a szoptatás rovására ment. A harmincas években a munkásnők jogait szervezte, a második világháború idején fellépett a harmadik zsidótörvény és a deportálások ellen. Az általa alapított Szociális Testvérek Társasága közel ezer zsidót mentett meg. A háború után ismét bejutott a Parlamentbe, de hamarosan hatvan napra, majd hat hónapra kizárták, mert bírálta a Szovjetuniót és Jugoszláviát. A letartóztatás elől először egy zárdában rejtőzött el, majd az Egyesült Államokba menekült, és onnan Nemes Borbála néven szerepelt a Szabad Európa Rádióban. 1974-ben, 89 évesen halt meg Buffalo-i otthonában.

Bischitz Dávidné Fischer Johanna – filantróp

Jókai Mór az emberiség jótevőjének nevezte a herendi porcelángyáros, Fischer Mór lányát, aki Tatán látta meg a napvilágot, éppen 1827. március 8-án. Emberi nagysága már korán megmutatkozott, amikor fiatal lányként az 1848-48-es szabadságharcban megsebesült katonákat ápolta az otthonukban berendezett kórházban. 1866-ban megalapította a Pesti Izraelita Nőegyletet, amely hamarosan az ország legkiválóbb jótékonysági szervezetévé vált. 1867-ben leányárvaházat létesített, ahol a lányok nem csak szállást kaptak, de elemi iskolába is járhattak. Mindenhol ott volt és segített, ahol szükség volt rá. A szintén általa alapított népkonyhán minden szegény ehetett vallástól függetlenül és személyesen keresett fel “minden nyomorúságos helyet”: pincelakásokat, menhelyeket. Az általa életre hívott szervezetekben olyan nők dolgoztak együtt, akiknek nemesi származásuk ellenére nem esett nehezükre a munka: a szegényekről, az árvákról, a betegekről való gondoskodás. Mára már alig van valakinek tudomása arról a hatalmas szociális munkáról, amelyet munkatársaival fáradhatatlanul végzett, és áldozatkézségének nagy szerepe volt abban, hogy a család nemesi címet kapott. Férjével, Bischitz Dáviddal és 8 gyermekükkel 45 évig éltek boldog házasságban, egészen a férj 1897-es haláláig. Johanna egy évvel élte túl férjét, 1898-ban, 71 éves korában hunyt el.

Hugonnai Vilma – az első magyar orvosnő

nokert.hu

1847. szeptember 30-án született Nagytétényben egy grófi családba. Gyermekkorára nagy hatással volt édesanyja tüdőbetegsége, akivel csak napi 10 percet tölthetett együtt és akkor is csak távolról. Tízéves korában egy lánynevelő intézetbe került, majd annak elvégzése után férjhez ment, de házassága nem volt boldog. Az okos és céltudatos Vilmát mindig is vonzották a természettudományok és az orvoslás, nem csak a falu szegényein segített, de himlős apósát is meggyógyította. Amikor meghallotta, hogy a zürichi egyetem megnyitotta kapuit a nők előtt, azonnal jelentkezett és néhány évvel később sikeresen diplomázott, majd az egyetem klinikáján kezdett dolgozni. Egy éven keresztül vegetáriánus volt, mert szerette volna bebizonyítani, hogy igenis élhet az ember hús nélkül. Bár Svájcban 1879-ben állandó orvosi állást kínáltak neki, ő inkább hazatért, mert tudta, hogy itthon nagyobb szükség van tudására. Ennek ellenére nem kezdhetett dolgozni, mert Magyarországon ebben az időben nő nem járhatott egyetemre, így a diplomája sem ért egy fikarcnyit sem. De nem adta fel, elvégezte az egyetlen nők számára is nyitva álló képzést és Trefort Ágoston tanácsára bába lett. Időközben elvált első férjétől és feleségül ment Wartha Vincéhez, akitől még egy kislánya született. Álmát, hogy gyógyíthasson, soha nem adta fel, bejárt az egyetemi kórház tanóráira, és rengeteget dolgozott a nőkért és a gyerekekért. Ötvenévek korában, 1895-ben már a magyar egyetemek is fogadtak női hallgatókat, így 1897-ben Vilma másodjára is lediplomázott és végre megszerezte orvosi diplomáját. A páciensek pedig csak jöttek és jöttek… 74 éves korában halt meg 1922. március 25-én.

Caresse Crosby (Mary Phelps Jacobs) – aki feltalálta a modern melltartót

Igazi megváltás lehetett a nőtársadalomnak a korábbi évszázadok gazdagon merevített fűzői után a melltartó feltalálása. A new york -i előkelő család tagjaként felnőve, Mary amikor csak lehetettt lázadt eme elavult ruhadarab viselése ellen, amely rendre egészségtelen és gyötrelmes helyzetbe kényszerítette a nőket. Így elhatározta, hogy megalkot egy ennél sokkal kényelmesebb darabot, majd két selyemzsebkendő, némi rózsaszín szalag és zsinór, valamint a szobalánya segítségével 1914-ben elkészített egy puha, kényelmesen hordható és egészséges alsóneműt. Hamarosan az egész család, a barátok és szinte mindenki ezt az új ruhadarabot szerette volna. Felismerve találmánya hatalmas értékét, szabadalmaztatta az általa tervezett pántos melltartót, majd forgalmazni kezdte Caresse Crosby márkanév alatt. Sajnos később eladta találmányát a Warner Brothers Corsets Company-nek, akik aztán a következő 30 év legnépszerűbb melltartójává tették.

Ez is érdekelhet:

forrás

forrás

No Comments