“Élet a vesztegzár alatt” – egy Milánóban élő magyar nő beszámolója

Krusinkszki Pálma, a Vita Dolcissima blog szerzője tizenkét éve él Milánóban. Jelenleg is ott tartózkodik, így első kézből olvashatjátok beszámolóját az olaszországi állapotokról.

“Na de kezdjük az elején. Aki régóta olvas, az tudja, hogy 12 éve élek Milánóban, mert olasz a férjem. Eredeti foglalkozásom az olasz-magyar tolmács, de az évek során digitális marketinget is tanultam. És ennek köszönhetően nem fogok most éhen halni. Tolmácsként minden idei megbízásomtól elestem a koronahelyzet miatt, talán két esküvő marad. Mindig is úgy voltam vele, hogy jobb több lábon állni, mindig kell egy B (meg egy C!) terv és ez most teljesen bebizonyosodott.


Sose gondoltam volna, hogy ilyen helyzetet kell átélnem, átélnünk. Hogy korlátozva lesz a szabadságom, nem mehetek oda, ahova akarok, hogy 2020-ban Európában egy vírus megbénítja majd az életet.

Egy kis összefoglaló a helyzetről: miután rohamosan nőtt a fertőzöttek száma vasárnap hajnalban a kormány vörös zónának nyilvánította egész Lombardiát (nem csak Lombardiát, más észak-olasz területeket is, de én most maradnék itt a miénknél), április 3-ig se ki, se be a régióba, kivéve, ha sürgős, nyomós okod van rá. Iskolák, óvodák, edzőtermek, diszkók, kocsmák, uszodák, színházak és hasonló helyek zárva, éttermek, kávézók 18 óráig lehetnek nyitva, 1 méter távolságot mindenhol be kell tartani. Esküvőket, temetéseket halasztják, konferenciák, vásárok törölve.


Miért volt erre a drasztikus lépésre szükség?

Hogy megfékezzék a fertőzés terjedését, egyrészt itt nálunk, másrészt nehogy lejusson Dél-Olaszországba. Már itt északon is kezdenek összeomlani a kórházak intenzív osztályai, nem bírják az orvosok, nővérek, önkéntesek, lassan hely sincs. Dél-Olaszország egy másik világ, ott se ennyi kórház, se ennnyi orvos, nővér, gép nincs, sokkal kisebb a kapacitás. Országos tragédia lenne, ha lent is elterjedne a fertőzés.
Sajnos a rendelet tervezete kiszivárgott és az éj leple alatt beindult az úgy nevezett “fuga da Milano”, azaz a menekülés Milánóból. Az emberek megrohamozták a pályaudvarokat, a vonatokat, hogy lejussanak délre. Sokan még jegyet se vettek, csak nyomultak. És a nagy számok törvénye alapján, biztos, hogy van fertőzött is közöttük… és lehet, hogy az illető nem is tudja, mert 30 éves, erős, egészséges, tünetmentes, de lent átadja a 80 éves nagymamájának, az a többi idős embernek, vagy egy fiatal, de gyenge immunrendszerű embernek, és akkor aztán baj van.
Ez amúgy általános felháborodást váltott ki a Milánóban maradtakból, a közösségi médiában megindultak a “vissza se gyertek!” mozgalmak és a menekülőket kifigurázó mémek.

Hétfőre még tovább romlott a helyzet. Egy bergamói orvos arról számolt be, hogy már nincs hely az intenzív osztályon, nem elég a lélegeztetőgépek száma, sajnos ott tartanak, mint a háború idején: választani kell, hogy kit mentsenek meg.


Továbbá a délre menekültekkel szembeni ellenszenv is gyűlt és világossá vált, hogy így már biztos lekerült a vírus a déli régiókba. Ezért hétfőn este 21:40-kor Conte bejelentette, hogy mostantól egész Olaszország zona protetta, azaz védett zóna. Ez nem egyenlő a zona rossa-val, azaz a vörös zónával, ami például Codogno volt, bár sokan használtuk ezt a kifejezést. A vörös zóna az, ahol otthon, házi karanténban kell maradnod, minden zárva és az élelmiszerboltba is csak korlátozott számú ember léphet be egyszerre. A védett zóna is se ki, se be, de itt a zónán belül az irodák, plázák nyitva vannak, működik a tömegközlekedés, elhagyhatod a lakást.

Fotó: Unsplash

Meddig tart a vesztegzár?
Egyenlőre április 3-ig. Reméljük addigra tényleg visszaesik a fertőzöttek száma és javul a helyzet a kórházakban.

Miért ilyen magas a halálozási arány nálatok?
Mert Olaszország idős. A fiatal párok alig vállalnak gyereket, elöregedett az ország. Az idősebbekre sokkal súlyosabb következményekkel hat a vírus.

Tudsz olyan esetről, hogy szülőt és kisgyereket elválasztottak a karantén miatt?
Megkérdeztem egy orvos ismerősömet. Kórházi karanténnál előfordulhat ilyen, mert bejárási tilalom van.

Hogy reagálnak az emberek? Betartják, amit kérnek tőlük?
Hát, ahogy a mellékelt ábra mutatja. Értem itt a sok délre menekülőt. De szerencsére most már a többség igen, kezdi megérteni és betartani. Én Milánó belvárosában, az üzleti negyedben élek. Látom, hogy lényegesen csökkent a forgalom, alig halad el egy-két autó, gyalogosok se nagyon vannak a vasárnapi rendelet óta. Elindult a #iorestoacasa, azaz #énotthonmaradok kampány Instagramon és Facebookon, és úgy tűnik, megteszi a hatását.

Mi van a munkával? Dolgoznotok kell?
Igen. Amit lehet, azt mindenki távmunkával oldja meg, a cégek bevezették a smartworking-et. Sokan három hete otthon vannak már, mert veszélyeztetett kategóriába tartoznak életkor, gyenge immunrendszer, már meglévő betegség miatt. A szomszédunk öt hónapos terhes, őt is hazaküldték egyből. Pszichológus ismerősöm online konzultációkat tart, a nyelviskolák is átálltak most erre.
Persze van, aki nem teheti meg, hogy otthonról dolgozzon. A bolti eladók, vendéglátósok bejárnak dolgozni, maszkot és kesztyűt kell hordaniuk, az 1 méteres távolságot be kell tartaniuk egymás és az ügyfelek között.
Az orvosok, nővérek, egészségügyi dolgozók helyzetét pedig már ismertettem, maximális tiszteletem nekik!

Hogy kell ezt elképzelni, milyenek a mindennapok?
Amikor ezt írom, még nem kötelező a lakásban maradni, de erősen ajánlott. Mi a férjemmel betartjuk, de hozzáteszem, hogy mi amúgy is itthonról dolgozunk, nekünk ez a része nem olyan nehéz. Ami hiányzik az az, hogy a munka végeztével sem tudsz kimenni a lakásból, elmenni sétálni a parkba, beülni kávézni, sütizni, edzésre menni, megnézni egy kiállítást, ilyenek. Őszinte leszek: kezd nagyon nyomasztó lenni. És hol van még a vége…

Mit csinálsz otthon, ha nem hagyhatod el a házat? Mivel kötöd le magad?
Dolgozok. Ha azzal végeztem, akkor kiülök az erkélyre olvasni vagy tanulni (héberül tanulok), hogy azért levegőn legyek egy kicsit. A koronavírus egyetlen pozitív hatása, hogy mivel csökkent a forgalom, tisztább a levegő itt a belvárosban is. “Kertészkedek”: átültettem a jázmint, kigyomláltam a rozmaringot és a mentát. Hogy ne tunyuljak el, tornázok Youtube videók segítségével. Mivel hosszú itthon töltött idő áll még előttem, valószínűleg belevágok majd valamilyen online kurzusba, hogy tanuljak valami újat és hasznosat. Virtuális közös teázást, borozást tartok a barátnőimmel. És végre több időm van a bloggal kapcsolatos terveimet is átgondolni, posztokat írni, képeket szerkeszteni. Webáruházakat nézegetek, de ez veszélyes elfoglaltság, úgyhogy igyekszem nem elengedni magam. 


De azért egy nagy séta a magnóliafák között, az azért nagyon hiányzik! Milánó tavasszal meseszépen pompázik.”

Az eredeti poszt:
https://www.vitadolcissima.com/

Köszönjük Pálmának, hogy a rendelkezésünkre bocsájtotta a posztját! Innen is kívánunk kitartást a hétköznapokhoz! Reméljük Olaszország és Magyarország is hamarosan túl lesz ezen a helyzeten.

Olvasd el ezt is:

No Comments