Valahogy a koronavírus idején megint tele lettünk szuperanyákkal …

Napok óta nézem, hogy mi megy a neten. Azon meg sem lepődöm, hogy saját besorolásom megint “szaranya” lett, csak azt nem értem, hogy kinek hazudik a többi?

Nem kétlem, hogy vannak olyan édesanyák, akik zsigerből megugornak egy olyan helyzetet, ami jelenleg fennáll. Elhiszem, hogy nekik az állandó otthonmaradás, a gyerek tanítása, a takarítás, a főzés és egyebek stresszmentesen sikerül.

Pontosítok, nem, én ezt nem igazán hiszem el. Aki ebben a jelenlegi helyzetben nincs (legalább átmenetileg) kiborulva az szerintem hazudik.

Aki mosolyogva és nyugodtan tudja kezelni azt, hogy egy vagy két gyerek esett be mellé a napi rutinba, és emellett hómofiszba el tudja látni azt a munkát, amit egyébként irodai körülmények között nyolc órában megcsinált, az szerintem kamuzik.

Az a szülő, aki nem veri a fejét a falba, aki szerint hasít a vállalkozása úgy, hogy közben ott kell ülnie az online tanulni próbáló gyerek mellett az szerintem szintén hazudik csak azt nem tudom, hogy kinek, és miért?

Hogy nőttek most ki azok a szuperanyák, akik fél kézzel főznek, takarítanak, egy teljesen új helyzetben online próbálnak oktatni, plusz ragyog a ház és emellett még dolgoznak is?

Értem, és tudom, hogy mindenki próbálja tartani magát, és telehányni a közösségi médiát a panasszal nem a legjobb módszer. Értem azt is, hogy mindenki máshogy ventillál, de könyörgöm, azt ugye nem várja el senki, hogy elhiggyem, hogy minden szuper?

Kedves Szuper Anyák! Legyetek abban is szuperek, hogy nem dörgölitek a mi orrunk alá, hogy ti ezt milyen könnyen veszitek. Légyszi. Most tényleg összefogásra és támogatásra van szükségünk.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Ne kommenteljétek a mi panaszposztjainkra azt, hogy nektek minden pikk-pakk megy. Ne írjátok le, hogy tartsunk énidőt, mert egyáltalán nincs erre lehetőségünk. Nekünk is szokni kell a helyzetet, lehet, hogy egy hét múlva szívesen jógázunk majd napközben, de egyelőre a gyerekeink matek példáját sem tudjuk átkonvertálni pdf-be, ahogy a tanár kéri.

Ha tényleg szeretnétek megmutatni, hogy milyen szuperek vagyunk, mi nők, akkor támogassatok bennünket, írjátok meg, hogy lesz ez még jobb is, és tök oké, hogy fáradtak vagyunk, és küzdünk a jelenlegi helyzettel. Ne azt mondjátok/írjátok, hogy bezzeg ti milyen jól vagytok ebben a helyzetben.

Másfelől had mondjam el, hogy attól félek, hogy egyáltalán nem vagytok jól, csak úgy csináltok. Úgy csináltok, mintha ez a jelenlegi helyzet is csak arra lenne jó, hogy megmutassátok, hogy TI milyen erősek vagytok. Igen azok vagytok. De ebben a helyzetben egy erős, öntudatos nő megengedi magának, hogy elismerje: nehezen boldogul.

Tegyétek ezt ti is. Boldoguljatok nehezen. Hagyjátok a francba a mosogatást, a takarítást, a főzést. Kérjetek segítséget, kérjetek támogatást.

Akár tőlünk, Szaranyáktól. Mi aztán tudjuk, hogy hogy kell egymást megnyugtatni, elég régóta csináljuk.

És ami a legfontosabb: ne hazudjatok magatoknak arról, hogy mindent kézben tudtok tartani. Nem tudtok. És nem is kell. Ér elismerni, hogy nehéz ez a helyzet, hogy sok a munka, a gyerek, a férj, a háztartás ebben a helyzetben. Nem kell mosolyogva megszakadni, és bizonygatni, hogy minden rendben. Szabad elfáradni, szabad leadni a munkából.

Túl kell élnünk ezt a helyzetet. Úgy, hogy viszonylag nyugodtak maradunk, ehhez pedig nektek is ki kell engednetek a gőzt. Nektek is el kell fogadnotok, hogy néhány helyzetben nem vagytok szuperanyák. Engedjétek meg magatoknak ezt.

Szeretettel,

egy (Nem szuper de) Elég Jó Anya

No Comments