Ezért mész vissza ahhoz, aki bánt …

Sok oka lehet annak, ha néha úgy döntünk, hogy adunk még egy esélyt kapcsolatunknak, annak ellenére, hogy tudjuk, mérgező. Talán azért, mert azt gondoljuk, hogy így könnyebb lesz vagy azért, mert félünk a magánytól, esetleg azért, mert egy rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk a másikat.

Shelby Sells amerikai szexuálpszichológus, író, és a modern kapcsolatok kutatója szerint többféle oka lehet annak, hogy az észérvek ellenére úgy döntünk, adunk még egy esélyt az exnek. Ezek a következők:

Mert jól ismeritek egymást és ez sok mindent megkönnyít.

Újra összejönni az exeddel, talán az egyik legkönnyebb dolog, amit tehetsz. Ismeritek egymás vágyait, tudjátok, hogy mit és hogyan szeret a másik, tisztában vagytok a másik szokásaival és hibáival. Az egész helyzet olyan ismerős és meghitt. Már megszoktad az általa okozott fájdalmakat, nincs már nagy meglepetés. Tudod, hogy mire számíthatsz, és bebeszéled magadnak, hogy tulajdonképpen teljesen rendben van ez így, még akkor is, ha tudod, hogy újra sérülni fogsz.

Nem akarsz magányos lenni.

Szakítani és végérvényesen lezárni valamit nem könnyű dolog. A végén ott találod magad egyedül és egyáltalán nem érzed jól magadat a bőrödben. Amikor elkezdesz a szakításon gondolkozni, valahogy csak a szép és boldog pillanatok jutnak eszedbe, ezért abszolút figyelmen kívül hagyod azt sok mindent, amely miatt amúgy szakítanál vele. Sajnos sokan így vannak ezzel, mert a legtöbb ember retteg a magánytól és mindentől, ami új. Inkább maradnak egy ismerős, de rossz kapcsoaltban, mint hogy egyedül legyenek.

Félsz az érzelmi hullámvasúttól.

Egy szakítás mindig túl drámainak tűnik és ritkán ússza meg az ember anélkül, hogy ne érezné magát összetörve. A legrosszabb az egészben, hogy azért nem mered bevállalni, mert annyira félsz a szakítás ijesztő hatásaitól, hogy inkább visszamenekülsz a szenvedésbe. A pszichológus szerint ezért inkább elnyomjuk a negatív emlékeket, hogy megvédjük magunkat a váratlan traumától.

Még mindig azt hiszed, képes megváltozni.

Hát igen…erre mondják, hogy vakon szeretni. És mennyire igaz. Ezért felejted el a büszkeségedet, hajítod el jó messzire az elveidet és adod át magadat annak a teljesen irreális reménynek, hogy a partnered majd megváltozik. Aha. Ezért adsz neki még egy esélyt és megpróbálsz újra bízni benne és hinni neki, amikor azt mondja, hogy megváltozik és többször nem viselkedik így. Az a szép az egészben, hogy legbelül te is tudod, hogy erre vajmi kevés esély van. De a valóság sajnos az, hogy az emberek ritkán képesen megváltoztatni a veleszületett természetüket. Fájó, de ez van…

Olvasd el ezt is:

No Comments