3 dolog, ami miatt az introvertáltaknak IS iszonyú nehéz a karantén időszaka

Talán úgy gondolod, hogy aki szeret egyedül lenni, az most lubickol a helyzetben, hogy egyedül lehet egy lakásban, és nem kell senkivel sem beszélnie.

Ez nem így van. Bár most sok vicc kering a neten arról, hogy egy introvertált egész életében erre vágyott, azért nem árt tudni: ha közénk tartozol, ha introvertált személyiség vagy, attól még érezheted rosszul magad.

1. Nagyon feszültek vagyunk (Igen, jobban, mint általában.)

Az introvertált ember egyébként is elég feszült, nem véletlenül szereti magában rendezni inkább a dolgait. Most viszont, állandóan a híreket böngésszük, hogy mi a helyzet a világban, mikor ér már véget ez a rémálom. Tudjuk, hogy ez senkinek sem könnyű – nekünk sem.

Mi segíthet?

Elfogadhatod, hogy az aggódás teljesen természetes, ugyanakkor a fókusz áthelyezhető máshová, ha hír-detoxot tartasz. Szabj meg magadnak egy órát, vagy egy hírműsort, amit megnézel, és tartasd magad ehhez. Próbálj nem egész nap a neten lógni, hanem elfoglalni magad valami mással.

Biztos neked is van olyan kedvenc, csendes elfoglaltáságod, ami megnyugtat. Bátran csináld!

2. Extrovertált környezetben és családdal élek

Természetesen sokan közülünk nem egyedül ragadtak négy (vagy sok) fal között. Sokunknak szülők, testvérek és gyerekek miatt is kell aggdóni. Ami egyfelől fantasztikus – hiszen van családunk és barátaink. Ezért hálásak vagyunk, most talán sokkal jobban, mint bármikor.

Természetesen nem elvárható a szüleinktől és családtagjainktól, hogy hagyjanak minket békén, hiszen ők is aggódnak, stresszelnek. Ha egy háztartásban vagyunk az sem kivitelezhető, hogy ne vonajanak be bennünket a szociális életükbe, pláne úgy, hogy nekik most egyáltalán nincs. Vagyis, mi vagyunk azok. Velünk vannak elfoglalva. Ez pedig a sokadik hét után, már néha terhes.

Mi segíthet?

Tolerancia és türelem. Kommunikáció arról, hogy mi ezt nem szoktuk meg, és bármennyire is próbálunk, nem tudunk egyszerre megváltozni. Az, hogy jól legyünk, most fontos, így tegyék meg nekünk azt a szívességet, hogy ha zárva van az ajtó nem zavarnak. Amíg van lehetőség valamennyire szeparálódni nem leszünk bajban, de ehhez tisztelniük kell a határokat.

Fontos, hogy megértessük velük egyáltalán nem azért zárkózunk be, mert nem szeretjük őket, durvák vagyunk, vagy érdektelenek. Hanem azért, mert így tudjuk fenntartani a belső egyensúlyunkat.

3. A teljesen megváltozott napi rutin.

Mindenkinek megvátozott. Tudjuk. Sokan talán elvesztették az állásukat, nehéz körülmények közt, stresszelve várják, hogy jön-e segítség, hogy mikor lesz vége ennek az egésznek.

Így vagyunk ezzel mi is. Introvertáltként nagyra értékeljük azokat a napokat, amikor nincs kötelező feladat, csak mi és a sorozatok, egy jó kávéval. De egészen más a helyzet, ha ez nem választás kérdése, hanem muszáj.

Most, hogy nem mozdulhatunk ki lassan megértjük az emberi kapcsolatok hiányát, mert igen, mi sem vagyunk remeték, nekünk is vannak barátaink, akik most nagyon hiányoznak. Mivel jópár hete itthon vagyunk már, lassan feleszmélünk, és elkezdünk alkalmazkodni a helyzethez, amiben vagyunk.

Mi segíthet?

Észrevettem, hogy ha betartok egy szigorú napirendet, sokkal jobban érzem magam. Ugyanúgy felkelek, mint eddig, (jó korán, hogy legyen időm csendben meginni egy kávét) egészségesen eszem, minden nap ugyanakkor. Meghatároztam, hogy mikor és mennyit dolgozom, és mikor hívom telefonon a barátaimat. Bár nagyon vonzó lenne hajnalig tévézni, de időben lefekszem, hogy ne legyek másnap reggel fáradt.

Sajnos a bizonytalanság nagyon stresszes, de el kell fogadnunk a tényt, most az irányítás nem a mi kezünkben van. Amit tudunk, szabályozhatunk, de sokmindent egyáltalán nem. Ez nehéz.

Én most azon dolgozom, hogy ne veszítsem el az álmaimat, a fókuszt. Bár sok tervem elszállt, de van ég idő bőven új terveket szövögetni.

Kérlek tarts ki, vége lesz!

No Comments