Szülőnek lenni a járvány idején, avagy, hogy lehetek mindig ilyen fáradt?!

A gyerekek otthon, miközben dolgozni ugyanúgy kell. Rettenetesen fáradtnak érzed magad és nagyon kíváncsi vagy arra, hogy ennyi ülésben töltött órával, hogyan érezheted magad mégis ennyire döbbenetesen kimerültnek. Az életed kétségtelenül megváltozott. Hol van már a régi jól bevált napi rutin?

Talán ez életünk legnagyobb kihívást jelentő helyzete, amelyben meg kell találnunk a szülőként bennünk rejlő erőt.

Három iskolás gyerek anyukájaként ez a jelenlegi bizonytalan állapot sokszor idegtépő, és több olyan helyzet merül fel, amellyel idáig még nem találkoztunk. Olyanok, amelyekben új feladatokkal kell megbirkóznunk, amelyekben egy egészen új oldalunkat ismerjük meg.

Öt hete több különböző munkakörben kell helytállnunk: egyszerre vagyunk pedagógusok, zenetanárok, pszichológusok, takarítónők, szinte egy egész éttermi konyhát ellátó szakácsok és pékek. Szülők, férjek, feleségek, anyák, apák… Ja, és majdnem elfeledkeztem a saját munkánkról. Mert dolgozni is kell, ahogy idáig is kellett (mert mi még azon szerencsések közé tartozunk, akiknek van munkájuk).

Rengeteg a tennivaló, folyamatosan zsonglőrködünk az idővel és a feladatokkal, miközben minden elvárásnak próbálunk megfelelni, igyekszünk nevelni a gyermekeinket és tartani mindenkiben a lelket. A koronavírus előtti időszámításban gondosan kialakított napi rutint még rég kidobtuk az ablakon és most próbálkozunk, hogy össze tudjunk állítani egy újat, amelyben jut idő a munkára, a tanulásra, a játékra, a főzésre, a gyerekekre és egymásra. Közben nagyon igyekszünk, hogy kezeljük a közegészségügyi helyzetből fakadó szorongásunkat és a jelenlegi létből fakadó félelmeinket.

A bizonytalanság sok kérdést szül bennünk és a környezetünkben, és azon tépelődünk, hogy miként cselekedjünk. Nagyon nehéz most tisztán gondolkodni és figyelmen kívül hagyni a félelmeinket, hogy szülőként olyan döntéseket hozzunk, amelyek a nyugalomból fakadnak és nem a szorongás kényszerít rá.

Meg kell találnunk a bennünk rejlő többlet erőt.

Ez a legjobb, amit tehetünk, hogy ne uralkodjon el rajtunk a pánik. Ez a helyzet mindannyiunk számára egy teszt, amelyben magunk előtt is új tulajdonságaink tárulnak fel. De erősnek kell lennünk a gyerekeink és önmagunk miatt is. Mindannyian sebezhetőek vagyunk, ez normális, ahogy az is, hogy nem tudunk a gyermekeink minden kérdésére választ adni.

Ez az erőnk abból fakad, hogy odafigyelünk önmagunkra, amelynek több dimenziója van: mentális, fizikai, érzelmi és spirituális. Íme néhány gondolat, amely neked is segíthet:

Mentális:

Törekedj arra, hogy minél több pozitív és felemelő irodalmat olvass, legyen az regény, vers vagy egy jó cikk. Beszélgessetek minél többet a pároddal és a gyerekekkel, meséljetek olyan történeteket, idézzetek fel olyan emlékeket, amelyek megnevettetnek és reményt adnak.

Fizikai:

Ne feledkezz meg a testedről és a karbantartásáról. Elmehetsz sétálni vagy csinálhatsz otthon felüléseket, guggolásokat. Ne becsüld alá a testmozgást, mert nagyon fontos az egészségedhez és a jól-létedhez.

Érzelmi:

Ebben a helyzetben talán az empátia a legfontosabb. Mutassunk együttérzést és kedvességet egymás iránt, mert mindannyian ugyanabban a cipőben járunk. Könnyítsünk egymás helyzetén azzal, hogy kedvesek, segítőkészek és türelmesek vagyunk. És ez önmagunkra is vonatkozik. Légy türelmes és törődő magaddal is, hogy másokra is oda tudj figyelni.

Spirituális:

Akár a meditációt, akár az imádkozást választod, szükséged van némi időre, amikor egyedül vagy és csendben befelé tudsz figyelni. Ahogy a családod, TE is ugyanolyan fontos vagy, ahogy az is, hogy valahogy utántöltsd magad. Gondolkozz pozitívan és gondolj arra, hogy képes vagy uralni és irányítani a gondolataidat.

A kulcs a jelenlétben rejlik.

Oké, ha úgy érzed félsz, ez nem jelenti azt, hogy nem vagy erős. Ne ostorozd magad azért, mert szükséged van egy kis szusszanásra, amikor rendet tehetsz a fejedben. Most egy olyan helyzet van, amivel még soha nem találkoztunk, de amelyből sokat tanulhatunk. Hatalmas nyomás van mindannyiunkon, de most talán még fontosabb, mint néhány hónappal ezelőtt, hogy tudatosan legyünk jelen az életünkben és a gyerekek életében. Beszélgessünk velük, osszuk meg gondolatainkat és hallgassuk meg az övékét is. Segítsünk nekik, hogy jobban meg tudják érteni ezt a helyzetet.

Idézzünk fel a múltból minél több fantasztikus pillanatot. Legyen minden nap nevetés és öröm is. Hidd el, a pozitív gondolatoknak csodálatos erejük van.

Olvasd el ezt is:

No Comments