Rendben van, ha még azután is szereted őt, hogy tovább léptél…

Mindig úgy hittem, hogy ha két lélek találkozik, az nem véletlen. Mindig úgy gondoltam, hogy más dolgunk is lehet egymással, mint “csak” szeretni egymást.

Akár együtt maradunk, akár nem azzal a valakivel, akit egyszer megszerettünk, a két ember közötti kapocs megmarad. Még úgy is, hogy nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem találkozunk.

Sokan megismerték már a szerelmet. Azt a szerelmet, ami azután is megmarad kedvesnek, miután elmúlt. Azt a szerelmet, amit nem fáj felidézni. És fel is idézed, ha meghallasz egy dalt, ha eszedbe jut az az ember egy tájról, egy helyszínről, vagy illatról.

Az igazságot tudjuk: az élet megy tovább. A kapcsolat véget ért, elengedtétek egymás kezét. A gyászkorszak véget ért, mások vesznek már körül. Lehet, hogy hónapok, és az is lehet, hogy évek teltek el. Még mindig szereted őt – és ez rendben is van. Mélyen érző ember vagy, nem egy olyan, aki csak átugrál az életen, embereken, éveken. Nem sok ilyen van, ne gondold, hogy ez baj. Ne gondold, hogy ettől rossz ember vagy.

Tudod, az, hogy megszeretted, hogy az életed részévé vált, kitörölhetetlen. Mindig is ott marad, még akkor is, ha azóta tovább léptetek mindketten. Nincs fájdalom, nincs düh, csak a tiszta érzés: egymás részeivé váltatok.

Nincs arra magyarázat, hogy kivel találkozunk, kivel maradunk együtt és kivel nem. Talán arra is csak később jövünk rá, hogy mi volt a szerepünk egymás életében.

Az, hogy távolból is képesek vagyunk értékelni másokat, hogy tudjuk, mindig helye lesz a szívünkben fantasztikus dolog. Ettől még tovább léptünk, ettől még beleszerethetünk másba. Elfogadhatjuk, amit adott az élet egy másik emberből. Elfogadhatjuk, hogy vége, de az érzés, a kapocs megmarad.

Még akkor is, ha soha többé nem találkozunk.

Olvasd el ezt is:

No Comments